A következő címkéjű bejegyzések mutatása: mindenmás. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: mindenmás. Összes bejegyzés megjelenítése

hétfő, december 24, 2012

Áldott Karácsonyt!






A királyok méltósága,
az angyalok tisztasága,
a pásztorok egyszerűsége,
ragyogja be karácsonyodat,
és adjon erőt az új esztendőhöz!



 


Minden kedves Főzőtündérnek és Szeretteinek áldott karácsonyt, meghitt pillanatokat kívánunk!
Memi és HeF

szerda, február 08, 2012

Sushi gyömbér (pácolt)

Imádjuk a sushit, főleg, amit magunknak készítünk, mivel abban nincs mirin (japán rizsbor) és cukor, noha klasszikusan ezzel kellene a rizst előkészíteni, mi épp ezt a két összetevőt nem szerettük benne, így kialakítottuk a saját verziót. Ráadásul HeF az algalap intenzív ízét, én pedig a nyers halat sem kedveltem benne, így egyértelmű volt, hogy a receptet a saját ízlésünkre formázzuk, ettől (is) olyan gyönyörű a gasztronómia, végtelen tárházát kínálja az érdeklődőknek.

Ha a sushi tekerését kicsit gyakoroljuk, egy gyorsan és változatosan elkészíthető, szemet gyönyörködtető finomságot lehet az asztalra varázsolni.

Egy apró korlátja akadt még a maximális élvezetnek, az pedig a sushi gyömbér volt. Speciális helyeken lehet beszerezni, ráadásul szerettem volna, ha a számomra preferált összetevőket tartalmazza csak, így az egyik piaci túrán el is dőlt a kérdés...


Ahogy kacskaringóztunk a sorok között és kerestük a megszokott, kedvenc árusainkat, megpillantottunk egy gyömbértől roskadozó ládát, melyben a gyökerek ujjacska-szerű ágai ide-oda tekeregtek és kifejezetten jó áron csábítgatták, hívogatták az arra járót. HeF ki is emelt néhány gyönyörű példányt és fülig érő szájjal közölte, hogy ugye tudom, az elkövetkező napok ételei ázsiai hangulatban készülnek... Oké, én is imádom, na de ennyit? Persze erre is volt (állítólag) kész (szerintem rögtönzött, de nagyon ütős) válasza: készítsünk pácolt gyömbért neked a sushihoz... Talált! Jöttek haza az ujjacskák :-)

De nézzük, mi is ez az édesen citrusos, jellegzetesen csípős, mennyeien varázslatos illatú növény, amelynek feldolgozása önmagában felér egy relaxáló aromaterápiával.


Kr. e. 3000-ben már gyógyhatásúként említették, a testet és a lelket tisztító szernek tartották. Jellegzetes ízét és illatát illóolajok adják, alapvetően fűszernövényként ismert, de a népi gyógyászat gyógyszerként is alkalmazza. A hatóanyag koncentrációja a héj alatt van, így felhasználástól függően, óvatosan pucoljuk (ha reszelve használjuk, akkor alapos mosás elegendő, nem kell hámozni, ha szükséges pucolni, akkor óvatosan kapargassuk le a héjat egy kiskanállal).


Gyógyhatással bír az emésztésre, gyomorra, memóriára, idegrendszerre, gyulladáscsökkentő és immunerősítő, valamint egyes források szerint afrodiziákum. Használhatjuk olaj, por, tea formájában és természetesen fűszerként is.


SUSHI GYÖMBÉR (pácolt)
40 dkg friss gyömbér gyökér
5 evőkanál nyers nádcukor
7 evőkanál balzsamecet
csipet só (természetes, nem finomított)
4 dl víz



1. tisztítsuk meg a gyömbért a héjától (a legegyszerűbb és legkevesebb pazarlást egy teáskanállal érjük el, kapargassuk végig vele a gyökér héját), majd a lehető legvékonyabbra karikázzuk fel 

2. adjuk a vízhez a cukrot, a balzsamecetet, a sót és tegyük fel főni, egyszer forraljuk össze, majd adjuk hozzá a felszeletelt gyömbért és hagyjuk együtt kihűlni

3. kanalazzuk üvegbe és a hűtőben tároljuk fogyasztásig


Praktikák:
- kóstoljuk meg páclét, mielőtt a gyömbért beletesszük és bátran változtassuk ízlésünk szerint az összetevőket

- ha elfogyott a gyömbér, a levet újra fel lehet használni, akár újabb adag gyömbér pácolására, akár főzéshez

vasárnap, január 15, 2012

Chia mag

Az aztékok ősi kincse a kukorica és a bab mellett a 3 fő táplálék közé tartozott, misztikus és természetfeletti képességeket tulajdonítottak a fogyasztóinak.
Már ie. 3500-ban használták gabonaként, olaj-, valamint test festék alapanyagként, adóként is chia magot adtak a leigázott népek az uralkodónak, illetve vallási szertartásokban is szerepe volt.

A chia a menták családjába tartozó, Közép- és Dél-Amerikában őshonos, virágos növény. Nagyon magas koncentrációban tartalmaz számos, az emberi szervezet egészséges működéséhez szükséges tápanyagot, többszörösen telítetlen zsírsavakban (omega-3, omega-6 és omega-9) gazdag.
Magas benne a természetes rost, fehérje és ásványi anyag tartalom, könnyen emészthető formában tartalmazza szinte az összes esszenciális aminosavat, ráadásul természetes formájában gluténmentes, így lisztérzékenyek is fogyaszthatják.

Meglepően gazdaságos, 1-2 evőkanálnyi mennyiséget elegendő használni, fogyasztható bárhogyan, levesekben, salátákban, köretekben, müzliben, kásákban, süteményekben, kenyerekben (stb.).
Ha nedves anyagba tesszük a chia magot, kellemes, zselés bevonat képződik a mag körül, így zöldség- és gyümölcs turmixban, de akár citromlével és mézzel limonádéban is fogyasztható.

Ajánló:
- kókuszos mandula keksz chia maggal (tej- és gluténmentes)
- teljes kiőrlésű tönköly kenyér chia maggal
- burgonya krémleves indiai ízesítéssel és chia maggal

szerda, november 30, 2011

Ajándékok a konyhából...

Ünnepek közeledtével egyre többünk áll meg egy pillanatra és gondolkodik el azon, hogy mivel is lephetné meg szeretteit. Van szüksége valamilyen ruhára, kozmetikumra, technikai eszközre, ha igen, milyen tetszene neki, vagy az is lehet, hogy esetleg egy könyvnek, filmnek, zenének örülne? Ezek a kérdések felnőttek ajándékozása esetén talán még nehezebbek, hiszen nem ajánlhatjuk fel, hogy adja oda nekünk a Jézuskának / Angyalkának / Mikulásnak írt levelet, majd mi feladjuk a postán…

Ráadásul, ha tudunk is dönteni a sok-sok lehetőség között, elképzelhető, hogy a pénztárcánk mond nemet.

Mennyire egyszerű lenne valami olyat kitalálni, ami könnyen, ha lehet gyorsan megvalósítható, tudja a megajándékozott, hogy kifejezetten neki készült, saját kezűleg, ráadásul a varázslat titka nemcsak a meglepetés, a szép csomagolás, hanem a hozzáadott szeretetünk is.

A gasztro ajándékok végtelen tárházát rejti a konyha, ráadásul az elkészítés a családi együttlétekre is remek lehetőség, az ünnepi készülődés meghitt hangulata már ekkor elkezdődik.

Ezek a receptek természetesen bármilyen alkalomra elkészíthetőek, az évszaknak megfelelő hozzávalókkal helyettesítve ráadásul elérhető árban…

- cantucci, vagy cantuccini
- mézeskalács- aszalt szilvával töltött marcipán bonbon- marcipán szaloncukor
- amerikai keksz (cookie) alaprecept
- narancslekvár
- szárított paradicsom olajban- bazsalikomolaj
- hagymalekvár
- házi lekvárok




hétfő, november 28, 2011

NoSalty vendégblogger: Receptműves

Kedves Főzőtündér társaim,

engedjétek meg, hogy megosszam veletek az örömömet. A kedvenc webszakácskönyvem új sorozatot indított, melyben vendégbloggerek készítenek újdonságokat. Az első meghívott vendég a Receptműves lehetett, ami különösen megtisztelő annak fényében, hogy mennyi profi és nagyon ügyes, lelkes hobbyszakács vesz részt a receptek gyűjtögetésében.

Ezúton is köszönet a NoSalty csapatának, nagyon szeretek velük dolgozni, a recepteket pedig csak ajánlani tudom, biztos vagyok benne, hogy a közel 16 ezer (!) finomság közül mindenki megtalálja a kedvencét.

A két új receptemet (vöröskáposzta fasírt és mézes puszedli) megtaláljátok a NoSalty oldalán is.


csütörtök, november 24, 2011

Mindennapi kenyereink

I. – Te mit eszel?

A házi kenyérről sokáig azt gondoltuk, hogy a konyhaművészet olyan ágazata, amelybe csak szerencsés kiválasztottak (mint ősanyáink) pillanthattak bele, ám vágytuk a saját sütésű kenyér gőzölgését a konyhaasztalon...
Aztán egyszer bátorságot, időt és erőt gyűjtve elkészítettük az első kenyerünket, azóta kizárólag saját készítésűt fogyasztunk.
Kísérletezgetve, tanulva más nemzetek kultúráiból, mára megtalálható a kenyereink között a néhány perc alatt elkészíthető, a dagasztás nélküli (kevert), az élesztő nélküli, a lepénykenyér és természetesen a hagyományos dagasztott is, igaz új köntösben, teljes kiőrlésű lisztekből elkészítve.

Régen és most…

Elődeink heti adagokban sütötték a kenyeret, persze nagyobb adagokban, ami minőségromlás nélkül kitartott a következő sütésig. A ma kapható kenyerek egy része (tisztelet a kivételnek) pár napig sem tartható el, kiszárad, megszikkad, penészedik, ráadásul az ízük sem mindig kifogástalan…
Mi változott? A termelés jellege és a feldolgozás módja. Teret kapott a magasabb termésátlagú, ámde gyengébb minőségű gabona és a kíméletes kézi feldolgozás helyett a gépi. Emiatt számos adalékanyag szükséges ahhoz a nagyüzemi termelés során, hogy kenyeret lehessen készíteni.
Általában alkalmazott adalékanyagok: lisztjavító szerek, kelésgyorsító, nyúlósodás gátló, mikrobiológiai romlást gátló, penészesedést gátló, védőgáz (csomagolt kenyér), szín- és ízfokozó.
Nem kérdés tehát, hogy érdemes a mindennapi kenyereinket házilag elkészíteni, így egyrészt garantált a jó minőség, a nagyszerű íz, másrészt óriási öröm és családi élmény.
A hétköznapokra mutatunk nagyon gyorsan elkészíthető finomságokat, a ráérősebb napokra pedig igazi kelesztett csemegéket.

Miért érdemes áttérni a teljes kiőrlésű lisztekre?

Igaz, hogy a teljes kiőrlésű gabonákból készült lisztekkel készített pékáruk kalóriatartalma közelíti a fehérlisztből készült társaikét, azonban lényeges különbség, hogy teljes kiőrlésű termékek laktatóbbak, fogyasztásuk esetén később keletkezik újbóli éhségérzet a rosttartalom miatt, továbbá nyomelemekben, vitaminokban és ásványi anyagokban is gazdagok.
Érdemes fokozatosan áttérni a fehér lisztről úgy, hogy a teljes kiőrlésű liszt arányát folyamatosan növeljük.

Érdekesség – az igazi kovász készítése
Zárható üvegbe tegyünk ugyanannyi lisztet és langyos vizet (5-5 dkg), majd lezárva tartsuk meleg helyen (22-25 fok). Második és harmadik nap adjunk hozzá mindkét összetevőből az induló mennyiséget, majd negyedik napon dupla adagot (10-10 dkg), következő napon felhasználható.
Az így elkészített kovász egy részét mindig félretették, kiegészítették újra és újra, illetve az elkészült kovászból készített kenyértésztából tettek félre, amelyet a következő sütéshez használtak fel (öregtészta).
Egy kedves séf ismerősünk járt olyan olasz pizzériában, ahol már 80 éve gondozott, táplált kovásszal dolgoznak.

Praktikák kenyérsütéshez

- az élesztős kenyereknél a víz / tej ne legyen forró, mert az élesztőgombák elhalnak
- a kelesztéshez azért kell letakarni a tésztát, mert kiszárad a felülete, kérges, kissé kemény lesz, repedezik
- a letakaráshoz használható konyharuha, de előfordulhat, hogy a megkelt tészta beleragad, így praktikusabb a háztartási fólia
- az élesztő felfuttatásánál ügyelni kell arra, hogy ne „fusson túl”, mert akkor a kenyeret nem tudja szép magasra keleszteni, akkor jó az élesztő, ha a habréteg összefüggő a tetején (ennél tovább ne futtassuk)
- a kenyerek tetejét azért vágjuk be, hogy ne repedjen meg sütés közben
- érdemes megvárni, hogy a friss kenyér kihűljön, szebben szeletelhető
- a kenyeret különféle fűszerekkel, magvakkal még ízletesebbé tehetjük
- gyakori kérdés, hogy mikor jó a kenyér: amikor az alját megkopogtatva kongó hangot ad
- bátran alkalmazható a teljes kiőrlésű liszt (akár önmagában is), így is puha és ízletes kenyér készül

Ajánlat:
Teljes kiőrlésű rozsos tönkölykenyér
Illatos kenyér dagasztás nélkül
Sokmagvas kenyér dagasztás nélkül



II. – Mit esznek a világban?

A világ szinte minden táján fogyasztanak valamilyen „kenyeret”, igaz ezek jelentősen különbözőek lehetnek - a palacsintaszerűtől kezdve a dagasztott, kelesztetten át akár a töltött, fűszeres finomságokig.
Sokszor egyazon országon belüli távolabbi helyeken is másképp készítik, eltérő hagyományok, szokások alapján és természetesen ennek a fordítottja is igaz lehet, amikor ugyanolyan receptet takar az országonként eltérően nevezett csemege.

Néhányat összegyűjtöttünk érdekességképpen:
Csapati: indiai kenyér, az elkészítési mód alapján többféle változata ismert
Injera : etióp lepénykenyér, vastag, sós, palacsinta jellegű, teff gabonából készül, amely magas vitamin és ásványi anyag tartalmú (annyira apró gabona, hogy kb. 150 szem tesz ki egy búzaszemet)
Pászka: kovásztalan kenyér, csak lisztből és vízből készül
Török kenyér: nagyon népszerű a török konyhában, szinte valamennyi ételükhöz felszolgálják valamelyiket a három változatból (pide, tandír, simit)
Bagett: a klasszikus francia kenyér 5-6 cm átmérőjű és átlagosan 65 cm hosszú (akár 1 m is lehet), ropogós kérgű, belül lágy, lyukacsos szerkezetű
Ciabatta: hosszúkás, széles és lapos (téglatestre emlékeztető) olasz kenyér, jellemzően szendvicsnek fogyasztják
Focaccia: nagyon lágy kelt tésztából készített lepény, melyet olívaolajjal kennek meg és különféle feltéttel (aszalt paradicsom, olívabogyó, szardella, stb.) ízesítenek

Ajánlat:
Csapati (naan)
Török lepénykenyér (pide)
Élesztőmentes ír kenyér


III. – Kenyér, vagy más tészta?

Elérkezett a kenyér téma befejező része, reméljük a sok-sok praktika segített bátorságot gyűjteni és többen elkészítettek már néhányat a cikkekben bemutatott receptek közül.
Ha pedig már kenyeret tudunk készíteni, akkor minden más kelt tészta alapú finomságot is könnyedén a családi asztalra varázsolhatunk…

Nézzünk néhány a kenyértészta készítéshez hasonló technikával, azonban kissé eltérő arányokkal, vagy összetevőkkel készülő finomságot.

Fontos, hogy lenti receptekben leírt tészták készítésénél is ugyanazokat a praktikákat és tanácsokat érdemes követni, melyeket a kenyérsütésnél (I. részben) megosztottunk.

Ajánlat:
Lángos
Perec
Magos kiskifli
Túrós-mákos töltött kalács
Fonott kalács
Pizza


Itt is mi szorgoskodunk:

vasárnap, október 30, 2011

Narancslekvár és szirupban eltett narancshéj

Már az augusztusi befőzési idény közepén a lekvárok készítésekor elhatároztam, hogy idén kipróbálom a saját készítésű narancslekvárt. Kifejezetten vártam a narancsszezont, így egy kisebb adaggal már le is tudtam tesztelni. Az már biztos, hogy amint eljön a narancsdömping, elkészítem még néhány adagban.

Miközben tervezgettem a fűszerezést és az elkészítés módját, láttam az egyik úti filmben, hogy egy görög néni a narancs héját eltette befőttnek. Az Ő tanácsai alapján én is hasznosítottam a héjat.

Mivel nem szoktam kifejezetten édesre készíteni a lekvárt, így lenti recepttel egy pikánsan savanykás csemege készíthető és bár érdemes teljesen lehártyázni a narancsot, egy kissé kesernyés ízre számítani lehet.

NARANCSLEKVÁR kb. 1 l lekvárhoz
(egészségesebb összetevők)

2 kg (jaffa) narancs
20 dkg mandarin
10 dkg cukor (nyers nád, vagy nyírfa)
1/2 mokkáskanál őrölt szegfűszeg
1/2 citrom leve
1 tasak Dzsemfix 3:1

Előkészítés:
- az elmosott befőttes üvegeket és a fedeleiket tegyük magas falú lábosba, engedjük fel annyi vízzel, hogy bőven ellepje és közepes lángon forraljuk fel a vizet (fertőtlenítés, csírátlanítás)

1. a narancsokat, a mandarinokat és a citromot alaposan (ha lehet, zöldség / gyümölcs mosására rendszeresített szivaccsal) mossuk meg
2. a narancsok héját vágjuk be 8 egyenlő részre és óvatosan fejtsük le (ha nem tesszük el a héjat szirupban, akkor tetszőlegesen pucoljuk meg a narancsot)
3. a narancs fehér hártyáját is le kell távolítani, ezért a megpucolt narancsot hámozzuk meg (igen, úgy, mint egy almát, le kell vágni a külső hártya réteget), érdemes edény fölött, mivel ez a művelet elég sok levet eredményez, így ezt felfogva kiválóan fel lehet használni a lekvárba
4. a külső hártyájától megtisztított narancsot szedjük gerezdjeire (szintén az edény fölött a lé miatt) és így könnyen kifordítható a gerezd a belső hártyákból is
5. a megtisztított gerezdeket és a levet tegyük fel főni, adjuk hozzá a cukrot, a mandarinok és a fél citrom kinyomott levét, a szegfűszeget és forraljuk fel (aki szeretné turmixolhatja is, botmixerrel szét lehet szedni a gerezdeket)
6. a dzsemfixet keverjük el csomómentesre 2 evőkanál vízzel, adjuk a forrásban lévő gyümölcshöz, keverjük össze alaposan, forraljuk fel újra és kevergetés mellett 3-5 percig forraljuk
7. óvatosan adagoljuk a forró lekvárt a kifőzött üvegekbe (az üvegekhez már csak kívülről érjünk hozzá), celofánnal és tetővel zárjuk le, majd 5 percre fordítsuk fejre (vákuum keletkezik, légmentesít, így segíti a tartósítást), utána tegyük meleg dunsztba

SZIRUPBAN ELTETT NARANCSHÉJ
(egészségesebb összetevők)

narancshéj
cukor (nyers nád)
víz
fogpiszkáló

1. a narancshéjról távolítsuk el a fehér réteget amennyire csak tudjuk (érdemes először óvatosan végigvágni vízszintesen, majd lekapargatni késsel a maradékot)
2. tekerjük fel a fehér résztől megtisztított héjat és szúrjuk át egy fogpiszkálóval (megtartja a tekercs formát)
3. tegyük a megtűzött héj tekercseket egy lábosba, öntsük fel annyi vízzel, hogy bővel ellepje és főzzük addig, amíg a héjak megpuhulnak
4. ha megfőttek a héjak, vegyük ki őket, várjuk meg, amíg meghűlnek, megszáradnak, ekkor már megtartják a formát, így távolítsuk el a fogpiszkálókat
5. mérjük le a héj tekercseket és a súlyukkal megegyező mennyiségű cukorból és vízből főzzünk szirupot (a vízben keverjük el a cukrot és forraljuk addig, amíg kissé besűrűsödik)
6. tegyük a szirupba a tekercseket és hagyjuk egy éjszakát állni
7. másnap forraljuk fel a szirupot a héjakkal (ekkor lehet bele tenni egy kis fahéj rudat és 1-2 szem szegfűszeget, azonban ezeket az üvegbe töltés előtt ki kell venni)
8. ha felforrt a szirup töltsük a héjakkal együtt (az előkészítésnél leírtak szerint tisztított) üvegekbe úgy, hogy a szirup teljesen fedje a héjakat (ha a szirup nem elegendő, akkor 1:1 arányban lehet még forralni vízből és cukorból)
9. az üvegek lezárása után állítsuk 5 percre fejre (vákuum keletkezik, légmentesít, így segíti a tartósítást), utána tegyük meleg dunsztba

Praktikák:
- aki édesebben kedveli a lekvárt, emelje meg a cukor mennyiségét 20 dkg-ra (érdemes óvatosan megkóstolni, mielőtt forr a lekvár)
- tudatosan a 3:1-es dzsemfixet érdemes választani, mivel természetes összetevőkből áll
- aki rostmentes lekvárt, zselét szeretne, egyszerűen csak nyomja ki alaposan a narancsot, utána következhet a dzsemfixes forralás
- a meleg dunszthoz elegendő egy pokróc, vagy takaró, ha kihűltek az üvegek, mehetnek a kamrába, konyha szekrénybe


Itt is mi szorgoskodunk:

kedd, október 11, 2011

Mandulatej

Az utóbbi hetekben az időtényező miatt egy picit lazábbra vettük a tejtermék fogyasztást és a saját készítésű tej alternatívák helyett a tehéntej visszakúszott a reggelikhez...

Erre a lelkiismeretemnél is nagyobb tükröt tartott a hirtelen beköszöntött, hűvösebb idő.
Megkezdődtek ugyanis a "krehácsolós" napok, amelynek rendbetételéhez nem segít a tej, mivel megtapad, réteget képezve a gyulladt felületen, nehezítve a gyógyulást.
Így hát erőt vettem magamon és félretéve a "deháterreaztánténylegnincsidőm" mondókát elhatároztam, hogy meglepetésként kipróbálok egy újfajta, ám régóta vágyott tej alternatívát. Így a zab- és azzal teljesen egyformán készített barnarizst ital (tej) mellett itt az új reggeli finomság a mandulatej. Ráadásul tényleg nagyon gyorsan elkészíthető bármelyik...

A mandulatej "melléktermékeként" visszamaradt mandulalisztet pedig kiszárítom és féltve őrizgetem, amíg eldöntöm, hogy piskóta, keksz legyen belőle, vagy fejest ugrunk a macaron világába, annyi mindent hallottam már róla ;-)


MANDULATEJ kb. 5,5 dl

15 dkg héjas egész mandula
5 dl víz a tejhez
víz a pucoláshoz
2 teáskanál nyers nádcukor

1. a mandula megpucolásához melegítsünk vizet, majd ha felforrt, zárjuk el alatta a hőt és dobjuk bele a héjas mandulát
2. 2-3 perc áztatás után szűrjük le a mandulát és óvatosan nyomjuk ki a szemeket a héjból
3. a megtisztított mandulát tegyük turmixgépbe, vagy botmixer edényébe, adjunk hozzá 3 dl vizet amivel kezdjük el mixelni a mandulát, közben adjuk hozzá a cukrot és fokozatosan öntsük hozzá a maradék 2 dl vizet, majd mixeljük össze alaposan
4. ha van rá idő, hagyjuk állni néhány órát (ázzon ki alaposan a mandulapép), de azonnal is leszűrhető
5. sűrű szövésű textílián (pl. használaton kívüli harisnya-zokni) szűrjük le a tejet és tároljuk hűtőben
6. a visszamaradt mandulalisztet terítsük szét egy tálcán és időnként átkeverve szárítsuk ki

Praktikák:
- pucolt mandulával megspórolható a tisztítás fázis (1-2. lépés)
- ízesítés nélkül így fogyasztható, de lehet édesíteni mézzel, agave-, vagy juhar sziruppal, nyers nádcukorral, vagy nyírfacukorral, esetleg fahéjjal
- a visszamaradó lisztet kiszárítva kiválóan fel lehet használni akár gluténmentes finomságok készítéséhez is

szerda, augusztus 03, 2011

Variációk egy témára: lekvárok (nektarin, szeder, lime-os rebarbara, zöld füge)

A hagymalekvár eltevése annyira lelkesítően hatott rám, hogy az elmúlt hétvégét a befőzésnek szenteltem. Azzal az eltökélt szándékkal vágtam neki a piacnak, hogy ribizli és nektarin fog velem hazaérkezni és téli csemegeként a kamra polcára felkerülni. A piacot keresztül-kasul körbejárva rá kellett döbbennem, hogy a ribizli-szezont épp lekéstem, viszont óriási örömömre hemzsegett a gyönyörű fekete szeder, ráadásul végre találtam rebarbarát, amely annyira friss volt, hogy reggel még a saját "lábán" állt.

És ha már piac, képtelen voltam otthagyni a selymesen lila padlizsánt és egy kevés cukkinit..., persze ezek is téli csemegék lettek, a korábban már bemutatott padlizsánkrém és cukkinikrém készült belőlük, annyi téliesítéssel, hogy mielőtt lezártam, az üveg tetejére vékony réteg olívaolajat és egy leheletnyi aszkorbinsavat tettem, biztos, ami biztos :-)

Persze fenti csodákon túl még a nektarin is megérkezett és elkezdődött az örömfőzés, már csak, ha az elkészült remekek színeit nézzük, hát még, ha az ízeket is... Íme ízelítőül a "csoportkép".


Lássuk a lekvárokat típus szerint...

NEKTARIN LEKVÁR kb. 17-18 dl lekvár lesz belőle
3 kg nektarin (kb. 2 kg kimagozva, megpucolva)
10 dkg nádcukor (növelhető ízlés szerint)
1/2 citrom leve
1 csomag Dzsemfix 3:1

1. az elmosott befőttes üvegeket állítsuk egy magas falú lábosba, töltsük fel hideg vízzel (ne repedjenek el az üvegek a forralásnál) úgy, hogy ellepje a víz az üvegeket és kis lángon melegítsük forrásig a vizet (ügyeljünk rá, hogy tiszta kiszedővel emeljük ki az üvegeket)
2. alaposan mossuk meg és pucoljuk meg a barackot, majd szeleteljük egy lábosba
3. adjuk a barackhoz a cukrot, a citrom levét és közepes-nagy lángon kezdjük el főzni, majd, ha levet engedett botmixerrel pürésítsük
4. ha forr, keverjük hozzá a dzsemfixet, forraljuk össze, majd kis lángon főzzük 4-5 percig
5. a kifőzött üvegekbe töltjük, lezárjuk (lehet fóliával is, de el is hagyható), majd meleg dunsztba (pokróc, takaró, stb.) tesszük és megvárjuk, amíg abban hűl ki, utána címkézzük és mehet a kamra polcára

SZEDER LEKVÁR kb. 9-10 dl lekvár lesz belőle
1,25 kg fekete szeder
10 dkg nádcukor (növelhető ízlés szerint)
1 csomag Dzsemfix 3:1

1. az elmosott befőttes üvegeket állítsuk egy magas falú lábosba, töltsük fel hideg vízzel (ne repedjenek el az üvegek a forralásnál) úgy, hogy ellepje a víz az üvegeket és kis lángon melegítsük forrásig a vizet (ügyeljünk rá, hogy tiszta kiszedővel emeljük ki az üvegeket)
2. alaposan mossuk meg a szedret, majd tegyük egy lábosba
3. adjuk a szederhez a cukrot és közepes-nagy lángon kezdjük el főzni
4. ha forr, keverjük hozzá a dzsemfixet, forraljuk össze, majd kis lángon főzzük 4-5 percig
5. a kifőzött üvegekbe töltjük, lezárjuk (lehet fóliával is, de el is hagyható), majd meleg dunsztba (pokróc, takaró, stb.) tesszük és megvárjuk, amíg abban hűl ki, utána címkézzük és mehet a kamra polcára
LIME-OS REBARBARA LEKVÁR 4 dl lekvár lesz belőle
37,5 dkg rebarbara
10 dkg nádcukor (növelhető ízlés szerint)
1 lime reszelt héja és leve
1/3 csomag (kb. 9 g) Dzsemfix 3:1
2 dl víz

1. az elmosott befőttes üvegeket állítsuk egy magas falú lábosba, töltsük fel hideg vízzel (ne repedjenek el az üvegek a forralásnál) úgy, hogy ellepje a víz az üvegeket és kis lángon melegítsük forrásig a vizet (ügyeljünk rá, hogy tiszta kiszedővel emeljük ki az üvegeket)
2. alaposan mossuk meg és pucoljuk meg a rebarbarát, majd szeleteljük 2 cm-es darabokra egy lábosba
3. adjuk hozzá a cukrot, reszeljük rá a megmosott lime héját, majd nyomjuk rá a levét, öntsük alá a vizet és közepes-nagy lángon kezdjük el főzni, majd, ha levet engedett botmixerrel pürésítsük
4. ha forr, keverjük hozzá a dzsemfixet, forraljuk össze, majd kis lángon főzzük 4-5 percig
5. a kifőzött üvegekbe töltjük, lezárjuk (lehet fóliával is, de el is hagyható), majd meleg dunsztba (pokróc, takaró, stb.) tesszük és megvárjuk, amíg abban hűl ki, utána címkézzük és mehet a kamra polcára

ZÖLD FÜGE LEKVÁR kb. 4 dl lekvár lesz belőle
65 dkg zöld füge (kissé érettebb, puhább)
20 dkg nádcukor (növelhető ízlés szerint)
3/4 csomag (kb. 18 g) Dzsemfix 3:1

1. az elmosott befőttes üvegeket állítsuk egy magas falú lábosba, töltsük fel hideg vízzel (ne repedjenek el az üvegek a forralásnál) úgy, hogy ellepje a víz az üvegeket és kis lángon melegítsük forrásig a vizet (ügyeljünk rá, hogy tiszta kiszedővel emeljük ki az üvegeket)
2. alaposan mossuk meg és pucoljuk meg a zöld fügét (lehetőleg konyhai, tiszta gumikesztűben, mert a fügéből kifolyó fehér nedv allergén lehet), majd szeleteljük hosszában és keresztben is félbe egy lábosba
3. adjuk hozzá a cukrot és közepes-nagy lángon kezdjük el főzni, majd, ha levet engedett botmixerrel pürésítsük
4. ha forr, keverjük hozzá a dzsemfixet, forraljuk össze, majd kis lángon főzzük 4-5 percig
5. a kifőzött üvegekbe töltjük, lezárjuk (lehet fóliával is, de el is hagyható), majd meleg dunsztba (pokróc, takaró, stb.) tesszük és megvárjuk, amíg abban hűl ki, utána címkézzük és mehet a kamra polcára


Praktikák:
- érdemes a címkézésnél azt is feljegyezni, milyen összetevőkkel készítettük a lekvárt, különösen akkor, ha ajándékba (is) adunk és azonos gyümölcsöt eltérő receptekkel is készítünk
- érdemes kisebb (2-3 dl) üvegeket használni, így felbontás után gyorsabban elfogyasztható a lekvár és természetes tartósítással is eltartható a hűtőben romlás nélkül
- a cukrot apránként adagoljuk, ne legyen túl édes a lekvár
- folyamatosan kevergessük a lekvárokat főzés közben, mert hajlamos leégni, illetve fröcskölni
- a képen látható lekvárokhoz tudatosan a Dzsemfix 3:1-t választottam, mivel csak természetes összetevőket (fruktóz-gyümölcscukor, pektin-növényi zselésítő, dextróz-szőlőcukor, citromsav, szorbinsav) tartalmaz

Itt is mi szorgoskodunk: