Áldott Karácsonyt!

A királyok méltósága,

az angyalok tisztasága,

a pásztorok egyszerűsége,

ragyogja be karácsonyodat,

és adjon erőt az új esztendőhöz!

 


Minden kedves Főzőtündérnek és Szeretteinek áldott karácsonyt, meghitt pillanatokat kívánunk!
Memi és HeF

Itt is mi szorgoskodunk:

100% tiszta, természetes, vegán, vegyszer- és pálmaolajmentes, bőr- és környezetbarát, prémium anyagokból készülő, magyar alapkozmetikumok a mindennapi tisztálkodáshoz. 

Tovább...

Chia mag

Az aztékok ősi kincse a kukorica és a bab mellett a 3 fő táplálék közé tartozott, misztikus és természetfeletti képességeket tulajdonítottak a fogyasztóinak.
Már ie. 3500-ban használták gabonaként, olaj-, valamint test festék alapanyagként, adóként is chia magot adtak a leigázott népek az uralkodónak, illetve vallási szertartásokban is szerepe volt.

A chia a menták családjába tartozó, Közép- és Dél-Amerikában őshonos, virágos növény. Nagyon magas koncentrációban tartalmaz számos, az emberi szervezet egészséges működéséhez szükséges tápanyagot, többszörösen telítetlen zsírsavakban (omega-3, omega-6 és omega-9) gazdag.
Magas benne a természetes rost, fehérje és ásványi anyag tartalom, könnyen emészthető formában tartalmazza szinte az összes esszenciális aminosavat, ráadásul természetes formájában gluténmentes, így lisztérzékenyek is fogyaszthatják.

Meglepően gazdaságos, 1-2 evőkanálnyi mennyiséget elegendő használni, fogyasztható bárhogyan, levesekben, salátákban, köretekben, müzliben, kásákban, süteményekben, kenyerekben (stb.).
Ha nedves anyagba tesszük a chia magot, kellemes, zselés bevonat képződik a mag körül, így zöldség- és gyümölcs turmixban, de akár citromlével és mézzel limonádéban is fogyasztható.

Ajánló:
- kókuszos mandula keksz chia maggal (tej- és gluténmentes)
- teljes kiőrlésű tönköly kenyér chia maggal
- burgonya krémleves indiai ízesítéssel és chia maggal

Itt is mi szorgoskodunk:

100% tiszta, természetes, vegán, vegyszer- és pálmaolajmentes, bőr- és környezetbarát, prémium anyagokból készülő, magyar alapkozmetikumok a mindennapi tisztálkodáshoz. 

Tovább...

Ajándékok a konyhából...

Ünnepek közeledtével egyre többünk áll meg egy pillanatra és gondolkodik el azon, hogy mivel is lephetné meg szeretteit. Van szüksége valamilyen ruhára, kozmetikumra, technikai eszközre, ha igen, milyen tetszene neki, vagy az is lehet, hogy esetleg egy könyvnek, filmnek, zenének örülne? Ezek a kérdések felnőttek ajándékozása esetén talán még nehezebbek, hiszen nem ajánlhatjuk fel, hogy adja oda nekünk a Jézuskának / Angyalkának / Mikulásnak írt levelet, majd mi feladjuk a postán…

Ráadásul, ha tudunk is dönteni a sok-sok lehetőség között, elképzelhető, hogy a pénztárcánk mond nemet.

Mennyire egyszerű lenne valami olyat kitalálni, ami könnyen, ha lehet gyorsan megvalósítható, tudja a megajándékozott, hogy kifejezetten neki készült, saját kezűleg, ráadásul a varázslat titka nemcsak a meglepetés, a szép csomagolás, hanem a hozzáadott szeretetünk is.

A gasztro ajándékok végtelen tárházát rejti a konyha, ráadásul az elkészítés a családi együttlétekre is remek lehetőség, az ünnepi készülődés meghitt hangulata már ekkor elkezdődik.

Ezek a receptek természetesen bármilyen alkalomra elkészíthetőek, az évszaknak megfelelő hozzávalókkal helyettesítve ráadásul elérhető árban…

- cantucci, vagy cantuccini
- mézeskalács- aszalt szilvával töltött marcipán bonbon- marcipán szaloncukor
- amerikai keksz (cookie) alaprecept
- narancslekvár
- szárított paradicsom olajban- bazsalikomolaj
- hagymalekvár
- házi lekvárok

Itt is mi szorgoskodunk:

100% tiszta, természetes, vegán, vegyszer- és pálmaolajmentes, bőr- és környezetbarát, prémium anyagokból készülő, magyar alapkozmetikumok a mindennapi tisztálkodáshoz. 

Tovább...

NoSalty vendégblogger: Receptműves

Kedves Főzőtündér társaim,

engedjétek meg, hogy megosszam veletek az örömömet. A kedvenc webszakácskönyvem új sorozatot indított, melyben vendégbloggerek készítenek újdonságokat. Az első meghívott vendég a Receptműves lehetett, ami különösen megtisztelő annak fényében, hogy mennyi profi és nagyon ügyes, lelkes hobbyszakács vesz részt a receptek gyűjtögetésében.

Ezúton is köszönet a NoSalty csapatának, nagyon szeretek velük dolgozni, a recepteket pedig csak ajánlani tudom, biztos vagyok benne, hogy a közel 16 ezer (!) finomság közül mindenki megtalálja a kedvencét.

A két új receptemet (vöröskáposzta fasírt és mézes puszedli) megtaláljátok a NoSalty oldalán is.

Itt is mi szorgoskodunk:

100% tiszta, természetes, vegán, vegyszer- és pálmaolajmentes, bőr- és környezetbarát, prémium anyagokból készülő, magyar alapkozmetikumok a mindennapi tisztálkodáshoz. 

Tovább...

Mindennapi kenyereink

I. – Te mit eszel?

A házi kenyérről sokáig azt gondoltuk, hogy a konyhaművészet olyan ágazata, amelybe csak szerencsés kiválasztottak (mint ősanyáink) pillanthattak bele, ám vágytuk a saját sütésű kenyér gőzölgését a konyhaasztalon...
Aztán egyszer bátorságot, időt és erőt gyűjtve elkészítettük az első kenyerünket, azóta kizárólag saját készítésűt fogyasztunk.
Kísérletezgetve, tanulva más nemzetek kultúráiból, mára megtalálható a kenyereink között a néhány perc alatt elkészíthető, a dagasztás nélküli (kevert), az élesztő nélküli, a lepénykenyér és természetesen a hagyományos dagasztott is, igaz új köntösben, teljes kiőrlésű lisztekből elkészítve.

Régen és most…

Elődeink heti adagokban sütötték a kenyeret, persze nagyobb adagokban, ami minőségromlás nélkül kitartott a következő sütésig. A ma kapható kenyerek egy része (tisztelet a kivételnek) pár napig sem tartható el, kiszárad, megszikkad, penészedik, ráadásul az ízük sem mindig kifogástalan…
Mi változott? A termelés jellege és a feldolgozás módja. Teret kapott a magasabb termésátlagú, ámde gyengébb minőségű gabona és a kíméletes kézi feldolgozás helyett a gépi. Emiatt számos adalékanyag szükséges ahhoz a nagyüzemi termelés során, hogy kenyeret lehessen készíteni.
Általában alkalmazott adalékanyagok: lisztjavító szerek, kelésgyorsító, nyúlósodás gátló, mikrobiológiai romlást gátló, penészesedést gátló, védőgáz (csomagolt kenyér), szín- és ízfokozó.
Nem kérdés tehát, hogy érdemes a mindennapi kenyereinket házilag elkészíteni, így egyrészt garantált a jó minőség, a nagyszerű íz, másrészt óriási öröm és családi élmény.
A hétköznapokra mutatunk nagyon gyorsan elkészíthető finomságokat, a ráérősebb napokra pedig igazi kelesztett csemegéket.

Miért érdemes áttérni a teljes kiőrlésű lisztekre?

Igaz, hogy a teljes kiőrlésű gabonákból készült lisztekkel készített pékáruk kalóriatartalma közelíti a fehérlisztből készült társaikét, azonban lényeges különbség, hogy teljes kiőrlésű termékek laktatóbbak, fogyasztásuk esetén később keletkezik újbóli éhségérzet a rosttartalom miatt, továbbá nyomelemekben, vitaminokban és ásványi anyagokban is gazdagok.
Érdemes fokozatosan áttérni a fehér lisztről úgy, hogy a teljes kiőrlésű liszt arányát folyamatosan növeljük.

Érdekesség – az igazi kovász készítése
Zárható üvegbe tegyünk ugyanannyi lisztet és langyos vizet (5-5 dkg), majd lezárva tartsuk meleg helyen (22-25 fok). Második és harmadik nap adjunk hozzá mindkét összetevőből az induló mennyiséget, majd negyedik napon dupla adagot (10-10 dkg), következő napon felhasználható.
Az így elkészített kovász egy részét mindig félretették, kiegészítették újra és újra, illetve az elkészült kovászból készített kenyértésztából tettek félre, amelyet a következő sütéshez használtak fel (öregtészta).
Egy kedves séf ismerősünk járt olyan olasz pizzériában, ahol már 80 éve gondozott, táplált kovásszal dolgoznak.

Praktikák kenyérsütéshez

- az élesztős kenyereknél a víz / tej ne legyen forró, mert az élesztőgombák elhalnak
- a kelesztéshez azért kell letakarni a tésztát, mert kiszárad a felülete, kérges, kissé kemény lesz, repedezik
- a letakaráshoz használható konyharuha, de előfordulhat, hogy a megkelt tészta beleragad, így praktikusabb a háztartási fólia
- az élesztő felfuttatásánál ügyelni kell arra, hogy ne „fusson túl”, mert akkor a kenyeret nem tudja szép magasra keleszteni, akkor jó az élesztő, ha a habréteg összefüggő a tetején (ennél tovább ne futtassuk)
- a kenyerek tetejét azért vágjuk be, hogy ne repedjen meg sütés közben
- érdemes megvárni, hogy a friss kenyér kihűljön, szebben szeletelhető
- a kenyeret különféle fűszerekkel, magvakkal még ízletesebbé tehetjük
- gyakori kérdés, hogy mikor jó a kenyér: amikor az alját megkopogtatva kongó hangot ad
- bátran alkalmazható a teljes kiőrlésű liszt (akár önmagában is), így is puha és ízletes kenyér készül

Ajánlat:
Teljes kiőrlésű rozsos tönkölykenyér
Illatos kenyér dagasztás nélkül
Sokmagvas kenyér dagasztás nélkül


II. – Mit esznek a világban?

A világ szinte minden táján fogyasztanak valamilyen „kenyeret”, igaz ezek jelentősen különbözőek lehetnek - a palacsintaszerűtől kezdve a dagasztott, kelesztetten át akár a töltött, fűszeres finomságokig.
Sokszor egyazon országon belüli távolabbi helyeken is másképp készítik, eltérő hagyományok, szokások alapján és természetesen ennek a fordítottja is igaz lehet, amikor ugyanolyan receptet takar az országonként eltérően nevezett csemege.

Néhányat összegyűjtöttünk érdekességképpen:
Csapati: indiai kenyér, az elkészítési mód alapján többféle változata ismert
Injera : etióp lepénykenyér, vastag, sós, palacsinta jellegű, teff gabonából készül, amely magas vitamin és ásványi anyag tartalmú (annyira apró gabona, hogy kb. 150 szem tesz ki egy búzaszemet)
Pászka: kovásztalan kenyér, csak lisztből és vízből készül
Török kenyér: nagyon népszerű a török konyhában, szinte valamennyi ételükhöz felszolgálják valamelyiket a három változatból (pide, tandír, simit)
Bagett: a klasszikus francia kenyér 5-6 cm átmérőjű és átlagosan 65 cm hosszú (akár 1 m is lehet), ropogós kérgű, belül lágy, lyukacsos szerkezetű
Ciabatta: hosszúkás, széles és lapos (téglatestre emlékeztető) olasz kenyér, jellemzően szendvicsnek fogyasztják
Focaccia: nagyon lágy kelt tésztából készített lepény, melyet olívaolajjal kennek meg és különféle feltéttel (aszalt paradicsom, olívabogyó, szardella, stb.) ízesítenek

Ajánlat:
Csapati (naan)
Török lepénykenyér (pide)
Élesztőmentes ír kenyér


III. – Kenyér, vagy más tészta?

Elérkezett a kenyér téma befejező része, reméljük a sok-sok praktika segített bátorságot gyűjteni és többen elkészítettek már néhányat a cikkekben bemutatott receptek közül.
Ha pedig már kenyeret tudunk készíteni, akkor minden más kelt tészta alapú finomságot is könnyedén a családi asztalra varázsolhatunk…

Nézzünk néhány a kenyértészta készítéshez hasonló technikával, azonban kissé eltérő arányokkal, vagy összetevőkkel készülő finomságot.

Fontos, hogy lenti receptekben leírt tészták készítésénél is ugyanazokat a praktikákat és tanácsokat érdemes követni, melyeket a kenyérsütésnél (I. részben) megosztottunk.

Ajánlat:
Lángos
Perec
Magos kiskifli
Túrós-mákos töltött kalács
Fonott kalács
Pizza

Itt is mi szorgoskodunk:

100% tiszta, természetes, vegán, vegyszer- és pálmaolajmentes, bőr- és környezetbarát, prémium anyagokból készülő, magyar alapkozmetikumok a mindennapi tisztálkodáshoz. 

Tovább...

Egy nap az ízek matadoraival

HeF beszámoló következik. Sokat gondolkodtam azon, hogy miért szeretem a spanyol embereket, de végül mindig ugyanarra az eredményre jutottam, ez pedig az élethez való hozzáállásuk, kisugárzásuk. Végre ismét találkozhattam ezzel a legújabb „élménytúrán”, amire egy andalúz receptverseny lezárása kapcsán volt lehetőségünk.

Van egy szervezet, amely azzal foglalatoskodik a világ számos pontján (köztük Budapesten is), hogy az andalúz termékeket és kultúrát minél szélesebb körben megismertesse. Technikai néven kereskedelem-fejlesztésnek hívják azt amit csinálnak, de a tevékenységüket inkább ezzel a mondattal tudnám legpontosabban körülírni: „Mi a fenének rejtegessük a kincseinket, van belőle elég, hogy más is élvezze azokat.” Számomra meglepőnek hat, hogy egy nonprofit szervezet – nevezzük nevén őket: Extenda -, ennyire aktívan és sikeresen is tud működni és képviselni az andalúz kis- és középvállalkozásokat. Szerintem nem sértődnének meg, ha a hasonló feladatú magyar szervezet tanulna tőlük!

A kötelező evős képeink

Vissza a lényeghez, az Extenda magyarországi képviselete meghirdetett egy receptversenyt azzal a szabállyal, hogy a pályázók olyan étellel jelentkezhetnek, amiben legalább egy andalúz alapanyag szerepel. Annyira megtetszett a kezdeményezés, hogy Memi törékeny kezéből óvatosan kicsavartam a fakanalat és magamhoz ragadtam a pályázás izgalmát, illetve az étel kitalálását. Kapaszkodás következik, mert sikerült egy irgalmatlanul hosszú nevű ételt kitalálnom, amit a zsűrire való tekintettel „Kultúrák tánca, avagy karikásostoros flamenco”-ra kereszteltem át, de egyébként: Serrano sonkába tekert, száraz Tokaji szamorodniban pácolt haltekercs sült kuszkusz pogácsán, lecsó ágyon, fekete olivabogyó krémmel. Szerencsémre a pályamű nem csak nekem tetszett, ennek köszönhetően meghívást kaptunk a többi nyertessel együtt megszervezett főzőkurzusra. Én ezt inkább örömfőzésnek hívtam volna, de a sztárszakácsokat elnézve nem tudtam eldönteni, melyikünk örült jobban. Nem, nem írtam el az előző mondatot – és itt folytatnám a spanyol mentalitásról a bevezetőben elkezdetteket.

Bemutatás

Szombat délelőtt, gyülekező a Gundel Károly Vendéglátóipari szakközépben. Bemutatkozások a nyertesek részéről, majd pedig Martin Goldman sztárséf következik. Ez itthon általában úgy szokott történni, hogy a „fontos” ember leereszkedően lehengerli a hallgatóságot, hogy senki ne felejtsen el hanyatt esni a soha meg nem ismétlődő találkozástól (tisztelet a kivételnek), majd az így felépített légkörben kezdi meg a rendezvényt. Martin ezt egy mosollyal elrendezte, majd totál közvetlenül rátért a lényegre és körbeudvarolt minket a szavaival. Mellette állt Luis Losa mesterszakács is és ő sem érezte szükségét annak, hogy a mosolyon kívül felsorolja élete nagy állomásait. Ettől is hanyatt lehet dőlni, de azért más érzés, ugye?

Martin és az ominózus mosoly

Nem sokkal később már a tankonyhában folytattuk csinos fehér köténykéinkben, ahol Martin gyorsan összefoglalta a ránk váró napot a hét fogással. Az asztalsoroknál sikerült csapatokba szerveződjünk, a helységet talán az tette kissé szűkké, hogy a fotós és két kamerás nagyon komolyan vette a munkát, amitől néha inkább akadálypályára hasonlított a konyha – de ez nem rosszindulatú kritika, nyilván a nebulókra megkomponált helyiség nem forgatási helyszínnek készült. A nap felvezetéseként megkaptuk szerintem a legfontosabb üzenetet: A jó étel sikerének titka csak 50%-ban a jó recept, szükség van még a szenvedélyre és főzés iránti rajongásra is. Vééégre! Mondjuk nem vagyok abban biztos, hogy a konyhapultok „hallhattak” valaha is ilyen állítást a tanári kar bármelyikétől, de reménykedem.

Mosolyban Memi is dobogós

Az ételek elkészítési módját nem írom le, egyrészről, mert élménybeszámolok, másrészről, mert kiguglizhatóak, harmadrészt, mert Memi már készülődik arra, hogy egy részét bemutassa a saját átiratában, emiatt csak felsorolom a neveket:

Tanyasi csirkerolád olívabogyóval töltve, ajoblancoval
Zöldségchips ropogós sonkával és salmorejoval
Paraszt tortilla extra szűz olívaolajjal és paradicsomsalátával
Fokhagymás paprikás leves sherrys sonkaalaplével
Tengeri durbincs tempura zöldségekkel
Tintahal olívabogyó kéregben narancsos aliolival
Pedro Ximenezzel töltött fánk sherryecetes eperrel

A szerző és mögötte a diákok vizsgabeosztása - drukkolás!

A közös főzőcske kicsit vontatottan indult, az amatőrök (többségében bloggerek) jóval nehezebben oldódtak fel a szituációban, mint a séfek. Nyilván ennek is megvannak az eltérő kultúrákból adódó okai, én minden esetre folyamatosan vigyorogtam, mint a vadalma, mintegy kiegészítve Martin és Luis hasonló arckifejezését – végig (jelentem az egész nap folyamán) azt éreztem rajtuk, hogy szívesen vannak velünk, elképesztő türelemmel, segítőkészséggel és vidámsággal fűszerezve. Most kicsit gonosz leszek, de kitartóan fürkésztem a tekintetüket, hogy mikor szakad el a cérna. De hát hajós nép, ami nálunk cérna, az náluk acélsodrony! Pedig kihívás volt elég! Kezdve azzal, hogy a tűzhelyek kezelő szervei és a sütők kivétel nélkül a mi oldalunkon voltak, az eszközök némelyike egy távolabbi szekrényben pihent – ha egyáltalán találtak megfelelőt, a hentes rosszul csontozta ki a csirkét, a helyük minimális volt, satöbbi. Ezt tetézte, hogy hamar kiderült, a hét fogást, ha közösen főzve szeretnénk elkészíteni, akkor hajnalig élvezhettük volna egymás társaságát. Emiatt séfjeink az első fogás közben úgy döntöttek, hogy inkább ők mutatják meg, nem pedig velünk készíttetik el (ennek mondjuk most kifejezetten örültem). Így viszont a fésűszerűen berendezett asztaloktól – teljesen jogosan – mindenki a séfek köré sereglett, még kevesebb teret hagyva nekik – és akkor még a vizuális archiválásért felelős emberekről szót sem ejtettem.

Memi szerencséjére jól lát messzire is

Semmi nem zavarta meg a nyugalmukat és kiegyensúlyozottságukat, könnyedén túllendültek minden akadályon anélkül, hogy bármiből is problémát csináltak volna. Primadonna hatás lelőve, mélyre elásva!

Ahogy azt korábban jeleztem, nem fogom leírni a fent felsorolt ételek elkészítését, inkább csak kiemelnék néhány részletet a napból.

A sokkolt roládok

A tanyasi csirkerolád kapcsán megismerkedtem a sokkolóval és ezt a tapasztalatot átkötöttem a wellnessre. Nem a szaladgáló csirkét kergettük a rend őrei által használt elektromos bénítóval, hanem a megsült, töltött (olívabogyóval, paprikával, rozmaringgal) csirkeroládot tolta be Luis egy olyan eszközbe, ami első ránézésre hőlégkeveréses sütőnek nézett ki, azzal a különbséggel, hogy ebben mínuszok röpködtek. Pár másodperc múlva esett le, hogy ilyenben már többször is voltam – nem, nem mint sült csirke! Wellness szállodákban szokott előfordulni egy frigidárium nevű helység, ami lényegében egy szobányi mélyhűtőként működik és a szauna utáni jeges fürdőt hivatott kiváltani. A vízzel ellentétben itt a nyápic kocaszaunások (mint jómagam) nem kapnak azonnali infarktust amikor felhevült habtestükkel a jeges habokba merülnek, illetve a megannyi izzadt testet nyaldosó vízzel ellentétben ez higiénikusabb hűlési megoldás. No szóval az így rövid idő alatt lehűtött roládok könnyebben és szebben szelhetőek fel.

Ez is tortilla néven fut

A következő érdekesség a paraszt tortilla elkészítésénél ért. A tortilla alatt eddig a háromszög formára sütött kukorica alapú chips-et ismertem, illetve palacsinta alakú, vékony kenyérszerű tésztába csavart/töltött húsos-zöldséges finomságot. Most összebarátkoztam a harmadik értelmezéssel is, ami nemes egyszerűséggel egy zöldséges omlett – alias zöldséges tortilla.

A salmorejo elkészítése közben Memivel egy kicsit kalandoztunk a tankonyhában és ráleltünk életük eddigi legnagyobb botmixerére, amivel méreténél fogva szerintem már betont is lehet keverni. Hirtelen ötlettől vezérelve feldobtam, hogy mi lenne, ha felkapná az eszközt egy közös fotó erejéig – mindent az olvasóinkért! Jelentem, Memi hősiesen megküzdött a feladattal és a termetével majdnem megegyező méretű botmixert kitartotta vagy 20 másodpercig. A salmorejo egyébként egy hideg leves, ami paradicsom, fokhagyma, só, kenyér, ecet és olivaolaj botmixeléséből keletkezik.

Memi és a giga-mega botmixer

A durbincs és zöldség tempuránál aztán elszabadult az őrület a tankonyhában. Aki esetleg nem találkozott volna a tempurával, annak röviden leírom, hogy ez amolyan palacsintatésztához hasonló masszába forgatott – esetünkben – zöldség és hal, amit forró olajban kell kisütni. Martin játszi könnyedséggel összeállította a tempura masszáját és a Luis által összevágott zöldségek és a pácolt durbincs darabokat megmártva benne bemutatta az elkészítést, majd (és itt követte el a hibát), körbe kínálta az eredményt kóstolásra. A résztvevők először kicsit megilletődötten csentek el egy-egy darabot, majd megjött a bátorság és a mintadarabokat nagyjából 10 másodperc alatt el is tűntettük. Martin ezen a ponton úgy döntött, hogy Luis-ra bízza az utánpótlás legyártását annak érdekében, hogy a tálalást is megmutathassa. A porszívó hatást azonban már nem tudta leállítani, innentől Luis tulajdonképpen már nem tányérba pakolta a kisült dolgokat, hanem szinte egyenesen a résztvevők gyomrába. Arra már nem emlékszem, hogy végül sikerült-e értékelhető készre tálalt fogást készíteniük, mert rátaláltam a tankonyha melletti helységben egy nagy kosár friss eperre, így kb. öt perc teljesen kiesett, amíg a friss epreket szagolgattam.

Martin tempurát kever

Akkorra értem vissza, amikor Martin éppen a tintahalakat kapta elő és mélyen elmerülve magyarázta a tisztítás lépéseit, precíz kézmozdulatokkal demonstrálva azt, hogy mit hogyan és honnan tépkedünk/vagdalunk ki csóri tintahalból. Ezen a ponton a tolmácsunk is elérte aznapi egyik mélypontját, szemmel láthatólag kemény küzdelmet vívott a látvánnyal és a gyomrával. De ő győzött!

Martin tintahalat cincál, tolmácsunk már túl van a nehezén

Végezetül a desszertnek beválogatott töltött fánk következett, amihez Martin és Luis egy itthon nem gyakran előforduló krémet készített – sherryvel. Sokan úgy gondolják, hogy a sherry meggylikőr, amit az amerikai nagyik szopogatnak, miközben ötyéznek valamelyikük nappalijában. Legalább is ez egy visszatérő mozzanat az ámerikai filmekben. Hát nem, a sherry egy tipikus spanyol borfajta, ami már erjesztésében is alapjaiban eltér a mi borainktól. Létezik belőle a laza száraz fehértől kezdve egy halom fajta, a csúcs a tokaji aszúhoz hasonló, kincsként kezelt és árult gyönyörűség. Nos Martinék a fánk töltelékének alapjául az Osborne Pedro Ximenez márkájú sherryt választották, ami vastagon a prémium régiót képviseli. Megpróbálom visszaadni milyen élmény egy ilyen korty sherry. Nyissanak ki egy 6 puttonyos Tokaji aszút, öntsék egy tálba, szórjanak hozzá egy derekas mennyiségű cukrot, áztassanak bele két zacsi mazsolát és néhány nap múlva kóstolják meg. Furán hangzik, hogy az aszúnál édesebb, de igen, egy liter ilyen sherry cukortartalma (nem hozzáadott!) közel 500g is lehet. Nagyon szeretem az aszút, mert rendkívül zamatos és finom bor, de ez a sherry ízvilágban nálam ráver. A kettő közötti különbséget egyébként épp Luis fogalmazta meg szenzációsan, kiemelve, hogy ő viszont aszú rajongó: Az aszú ugyan nagyon édes, de savassága miatt mégsem olyan száj-összetapasztós érzés a fogyasztása, mintha cukorszirupot kortyolgatnánk, amihez a sherryt gondolta közelinek. Létezik egy alapszabály, hogy a bor és sütemény párosításánál a bor legyen az édesebb. Na ez nem nagy kihívás ennél a bornál.

Szereplők balról jobbra haladva: Luis, készülő krém, sherry

Vissza a főzéshez! Bevallom, engem a desszert érdekelt a legjobban, de tudtam, hogy „fájdalmas” lesz végignéznem, amikor a 25-30 dolláros (itthon még nem kapható) sherryt belelocsolják a tejbe. Ez így is történt, szegény Luis hirtelen nem is értette, miért szisszentem fel, amikor úgy derekasan nyakon öntötte a lábost a bő fél üveg borral. Amikor megértette, hogy mitől torzult be az arcom, felnevetett. Az italból nem kunyiztam kóstolót, mert meggondolatlanul aznap magamra vállaltam a sofőr szerepét. A kész krémet viszont alaposan leteszteltem, egyszerre öt kanalat martam magamhoz, hogy azért a higiénia se csorbuljon a nyalakodás közben. Luis kínált ugyan fánkkal, de krémmel tele szájjal vigyorogva biccentettem neki, hogy nagyon kedves, de ne erőlködjön.

Hivatalosan így nézett ki a kész desszert

A főzésre a koronát az tette fel amikor Martin az eperből még varázsolt egy gyorsat (Memi is kipróbálta). Megmosta, megpucolta, félbe vágta, megöntözte sherry ecettel, adott hozzá egy lehellet cukrot és került még rá frissen tört feketebors. Az ecettől az eper még élénkebb színű lett és az íze… Megmondom őszintén, nem szórakoztam volna ennél a receptnél a fánkkal, fél liter sherrys krém, arra egy kiló ecetes eper, merőkanál, nyugágy a kertben egy fa alatt és kezdődhet az móka.

Ha összegeznem kellene a napot, akkor azt mondanám, hogy tudnak ezek a spanyolok! Élni is és enni is. Azt hiszem nem veszünk össze senkivel egy toszkán kúrián, kedvesen átengedem a lehetőséget és 10 perc múlva már egy andalúziába tartó gépen szürcsölgetem a sherryt azon gondolkodva, hogy a szieszta ideje alatt milyen fa alá heveredjek le egy kis nassolásra.

Martin, Luis, Extenda és mindenki – nagyon köszönjük az élményt!

Itt is mi szorgoskodunk:

100% tiszta, természetes, vegán, vegyszer- és pálmaolajmentes, bőr- és környezetbarát, prémium anyagokból készülő, magyar alapkozmetikumok a mindennapi tisztálkodáshoz. 

Tovább...

Húsvét

Sokáig tanakodtunk, mit is írhatnánk Húsvét alkalmából, mi illik a talán legnagyobb ünnephez, amely egyszerre jelenti a feltámadást, az újjászületést, a termékenységet, a tavaszt, a gyönyörűségesen pompázó természetet.

Így egyszerűen csak ÁLDOTT HÚSVÉTOT kívánunk: Memi és HeF

Itt is mi szorgoskodunk:

100% tiszta, természetes, vegán, vegyszer- és pálmaolajmentes, bőr- és környezetbarát, prémium anyagokból készülő, magyar alapkozmetikumok a mindennapi tisztálkodáshoz. 

Tovább...

Azta pasta - Sanyi és Memi tésztavarázslata

Elérkezett a második Sanyi-Memi duett, amely során tartottuk a Receptműves hagyományokat, de teret engedtünk Sanyi házi tésztakészítő ambícióinak és közös erővel ledöntöttünk egy ámerikai ikont is. Mozgalmas forgatás volt sok nevetéssel és hatalmas evéssel a végén.

Konyhai kedvencek

A receptek kiválasztása során egyetlen szempont lebegett mindannyiunk szeme előtt: idényzöldségek. Rövid guglit követően az eredmény (április eleje): retek, spenót, medvehagyma, spárga, sóska, karalábé, zöldborsó. Memi ötlete: mi lenne, ha tésztát csinálnánk különböző feltétekkel ezen idényzöldségekre alapozva. Sanyi ötlete: saját gyúrású tészták legyenek, mert van egy tutiszuper háziasszonymentő hipergépük, amivel olyan könnyed elfoglaltság a tészta formára nyomása, mint felmelegíteni egy pohár vizet. Menet közben kiderült, hogy az égiek másként értelmezik a vízmelegítést, ennek következtében annyiban módosult az előző hasonlat, hogy olyan egyszerű a tészta kinyomása, mint felforralni egy pohár vizet – kezünk dörzsölésével. No de könyvet sem az utolsó oldalak elolvasásával indítunk, haladjunk kronológiai sorrendben.

A menü végül három különböző tészta lett: teljes kiőrlésű rozslisztből, durumdarából és BL-00-ás speckó tésztalisztből. Optikai tuningként a durum darából készülő, tojásmentes tésztát céklalével színeztük. Én feldobtam, hogy az organikus fürdőgolyóban használt (egyébként élelmiszeripari) klorofillint is kipróbálhatnánk a zöld tésztára, de szakácsaink gyorsan leszavaztak. Feltétnek reteklevél pesto grillezett retekkel, párolt fokhagymás spenótlevél parmezán forgácsokkal és bazsalikomos tonhalas paradicsom készült.

Tésztacsodák

A reggeli érkezéskor Sanyi már zöldségektől dagadó nájlon cekkerekkel futott be, ami nekünk, zöldségmániásoknak különösen gyönyörű látványt jelentett. Gyors kávé, hogy a szemeim is kinyíljanak végre, majd Memi rávetette magát a zacskók tartalmára. Retkek. Sanyink jól megtermett ló méretű retkeket hozott, ami csodásan nézett ki, de kis túlzással sem lehetett a leveleket zsengének nevezni, pálmalevél méretüknél fogva. Memi ezt tetézte azzal, hogy feltétlenül le akarta csekkolni, nincs-e bármilyen negatív élettani hatása a kifejlett leveleknek. A fogyaszthatóság alátámasztása közben Sanyi elmesélte, hogy a zöldségessel is meg kellett küzdenie, aki nem pontosan értette, miért fontosabb a reteklevél megléte és szépsége a reteknél.

Spenót és háttérben a retek

Az előkészületeknél előkerült a várva várt csodagép is, ami az ötvenes-hatvanas amerikai formavilág mellett a KitchenAid márkanevet is viselte. Ez egyben elmaradhatatlan kelléke valamennyi főzős műsornak világszerte. Szerintem a következő párbeszéd folyhat egy-egy ilyen műsor előtt, mondjuk a hazai főzőcsketévénél: „Bélukám, kéne csinálni egy új főzőcskés műsort! Szerinted? Imikém, jóvan! Akkor kell egy Kitchenaid, vagy inkább legyen kettő, az egyik kék szőlő színben, mert az illik a virágdekorhoz, a másik meg mongyuk metálszürkében krómos vájlinggal, az még a motoromon is jól mutatna. Forgatás után le is selejtezzük, hogy felcsavarozhassam az ülés mögé.”

A Gép.

Na szóval Sanyiék szereztek ehhez a géphez egy tésztakészítő, jobban mondva kinyomó kiegészítőt. A gép amerikai, de régi orosz felfogásban készült. Szinte mindene fém, olyan zajt csap, mint egy dízelmozdony a nappaliban és normál testalkatú nő nem tudja megemelni. Ehhez képes a tésztás bigyót az olaszok gyártják hozzá, kínai felfogásban – szinte mindene műanyag, minimum két ember kell a kezeléséhez, nem minden funkció működik megfelelően és a felhasználók a végén már cifrán káromkodnak. De legalább dizájnos!

Nem, nem vérbankos szerzemény!

Első tésztánk a céklalével turbózott durumdara. A gyümölcscentrifugában kicsavart céklalé kicsit olyan hatást keltett, mintha Sanyi egy közeli vérbankba rohant volna ki nedves összetevőért. A tészta pillanatok alatt összeállt Sanyi kezei között, szinte fel sem ocsúdok, amikor már arról beszélnek Memivel a kamerák kereszttüzében, hogy citromlével mossuk kezeinket céklázás után. A másik két tészta is percekkel később már az üvegtálban pihenget. És vééégre!!! Jöhet a gép!

Bevallom őszintén, már gyakran nézegettem ezt a masinát boltokban. Már-már el is hittem, hogy megéri az árát (kapaszkodás következik, legelső találkozásunkkor közel háromszázezer forintos árcímke lógott rajta, ma már „potom” százhetvenért is vihető), de testközelből működés közben még nem próbálhattam ki. Ebből fakadóan izgatottan vártam a pillanatot, amikor végre élőben is… a pillanat eljött. Sanyi nagy szakértelemmel szerelte fel a kiegészítőt, miközben Memi kiválogatta, hogy milyen formát passzírozzon ki magából a tésztakészítő.

Itt éppen Memi szerel

Teljes kiőrlésű rozslisztből készülő spagettivel indítottak szakácsaink. Sanyi elkezdte beletömködni a gépbe a tésztát, amit egy több funkcióval megáldott műanyag célszerszám segítségével próbált mielőbb a műszeren átküldeni. Sanyink ezt magabiztos mosollyal indította, majd fokozatosan átsiklott a fogcsikorgatós „azanyádatakkorismúúúkodsz” elszántságba. Az első élményünkkor a hűtőszekrényes jelenetnél már jeleztem, hogy Sanyi magasra nőtt ember. Ennél fogva nem a hatvan kilós súlycsoport játékosa. Szkanderben nagyjából 2 másodpercem lenne, mielőtt a konyhapultba fúródó öklöm szilánkosra zúzódna. Elképzelhető, hogy milyen erőhatások lépnek fel, amikor Sanyi úgy teljes testből nekifeszül a gépnek, a KitchenAid viszont jól tűrte. Teljesen egyben maradt, de tésztát nem nagyon erőszakolt ki magából. Sanyi és a gép heroikus küzdelme végén lett elegendő tésztánk, de a következő tészta betöltése előtti tisztításkor az alapanyag 1/3-át sikerült kibányászni a kinyomó fejből. Memi félig tréfásan megjegyezte, hogy az ötezres árkategóriájú kézi hajtányú masinából tutira minden kijön. Most ilyen gépet keresek, hogy empirikus módon igazoljam, avagy cáfoljam kicsiny feleségem elméleti feltevését. Megígérem, hogy feltétlenül megírom az eredményt!

Mosolyból küzdelem lépcsői

A céklás tésztánál Memi a Fusilli kinyomót választotta. Mindenki meglepetésére a tészta gépbe nyomkodását követően röviddel már el is kezdtek kanyarogni kifele a kukacok. Tekeredtek is, ahogy egy jó fusilli-nek kell. Ekkor úgy éreztük, hogy gépünk csak a teljes kiőrlésű gabonákra allergiás, amikor is gondolt egyet és abbamaradt a tészták tekeredése és egy folytonos háromágú valami kezdett a gépből kilógni. Gép kikapcs, Memi-Sanyi tanakodás, újrapróba, fusilli tekeredik, Sanyi ismét nekifeszül, majd tészta megint átcsap egyenesbe. Sebaj, szükséges adag ismét kint van és már csak 1/5-e veszett „kárba” az alapanyagnak.

Utolsó nekifutásra rigatoni készül, magyarul recés falú csövecske. Látványban talán ezzel van a legkevesebb küzdés, majd a szükséges adag elkészültekor Memi ötletére a korábban kipiszkált maradék tészták is visszakerülnek a masinába. Itt elszabadul a vidámpark és rózsaszín csíkos csöveket kezdenek gyártani szakácsaink. Szerintem az így elkészül végtermék lett a legtutibb, legalább is kinézetre. Amíg a tészták pihennek, Sanyiék nekiállnak a feltétek összerakásának. Innentől a következő forgatókönyv szerint alakul át a forgatás. Feltét összerakása, tészta kifőzése, elkészült étel fotózása – stábtagok eltűnése, csámcsogás, romok.

Memivel még tapasztalatlanok voltunk, így Sanyi siet a segítségünkre, amikor látja, hogy kínunkban Memi a feltétből kimaradt retkeket rágcsálja, én pedig legelem a bazsalikomot – önkiszolgáló az eredmény elfogyasztása, lefotózás után nem engedélyköteles. Idő közben Sanyi kollegái is előkerülnek az irodai szintről és egy délolaszos fiesztába torkollik a forgatás vége. Memi közben átcsap háziasszonyba és a stáb tagjainak szolgálja fel a paradicsomos tésztát. Már csak a jófajta vörösbor hiányzott, amik ugyan ott pihentek a profi borhűtőkben, de azért a látszatát meg kell adni a kemény munkának, ami borospohárral a kézben annyira már nem egyszerű!

Összefoglalásként elmondhatom, hogy szerintem sikerült felülmúlni a répatortás bulinkat és egyszerre három olyan tésztaételt tudtunk megörökíteni, ami – ha nem bajlódunk a tészta házilagos elkészítésével – tényleg 15 perc, egyszerű, friss, egészséges és finom!

És a gép? A szubjektív tesztelési eredményt két részre bontanám. Azt a csapatot, aki a tésztakinyomó eszközt kifejlesztette, bezárnám az irodájukba és azt a feladatot adnám nekik, hogy fél éven át csak olyan tésztát ehetnének, amit az általuk kifejlesztett eszközzel készítenek el. Garantáltan sikeresebb és szórakoztatóbb műsort készíthetnénk ebből, mint bármelyik ma vergődő valóságshow. Az alapgép egyéb funkcióit nem volt még alkalmunk kipróbálni, ezért ennek a csapatnak csak annyit irányoznék elő, hogy minden reggel a gép hangját utánozó ébresztőórára kelljen felkelni.

Itt is mi szorgoskodunk:

100% tiszta, természetes, vegán, vegyszer- és pálmaolajmentes, bőr- és környezetbarát, prémium anyagokból készülő, magyar alapkozmetikumok a mindennapi tisztálkodáshoz. 

Tovább...