A következő címkéjű bejegyzések mutatása: mesterséges. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: mesterséges. Összes bejegyzés megjelenítése

hétfő, január 14, 2019

Féljünk-E?

Pinterest
Érdekes dolog az aktuálisan alkalmazott marketingpszichológia, amivel úgy próbálják rávenni a fogyasztókat a vásárlásra, hogy bennük félelmet keltenek.

Mindezt akár olyan termékek reklámozása kapcsán is, amiktől egyébként meg valóban lenne félnivalónk - ha figyelmesen elolvasnánk az összetevőlistát és értelmeznénk a felhasznált anyagokat.

Az E-számok körül gerjesztett pánikroham nem új keletű és hajlamosak teljes káoszt okozni a fejekben, ha nem nézünk kicsit a dolgok mögé.

Mi az E-szám?

Az E-számok az Európai Unióban engedélyezett élelmiszer-adalékanyagok kódjai. Annak érdekében történt a bevezetésük, hogy egyszerűbbé és egyértelművé váljon az adalékanyagok azonosítása. A gyártók a hatályos jogszabályok értelmében kötelesek a csomagoláson feltüntetni az összetevőket, amelyek nagy része E-számmal is kifejezhető.

Nagyon tömören az igazság az, hogy nem az E-számoktól kell tartanunk, hanem némelyik mögöttes alapanyagtól, hiszen szinte mindennek van E-száma, függetlenül attól, hogy szintetikus, vagy természetes.

Az adalékanyagok közül vannak a szervezetre veszélytelenek (pl.: E150a - natúr karamell színezék, E300 - aszkorbinsav/C-vitamin, E500iii - szódabikarbóna, stb.) és vannak azok, amelyekre oda kell figyelni. A gyártók egy része az első E-szám pánik idején nemes egyszerűséggel elhagyta a számokat és az adalékanyag nevét tüntették fel. Ezzel E-szám mentes lett a termék, valójában viszont semmi sem változott. Mostanában már konkrétan erre a tényre utaló reklámokat is lehet látni/hallani, amivel az E-számokra ráparáztatott vásárlók boldog mosollyal reagálnak és továbbra sem éreznek késztetést arra vonatkozólag, hogy átolvassák és értelmezzék az összetevőlistát.

Mit tudunk tenni?

Nagyon egyszerű a válasz, szánjunk pár percet arra, hogy átolvassuk, milyen összetevőket, adalékanyagokat készülünk a kosarunkba tenni. Ebben óriási segítség a mobilnetes okostelefon és a Google, ahol a beírt összetevők leírása pillanatok alatt lekérdezhető. A leírásból pontosan eldönthető, hogy szívesen fogyasztunk belőle, vagy inkább kerülnénk. Ilyenkor például sokat tud az E-szám segíteni, mert gyorsabb begépelni az E-479b-t, mint azt, hogy hőoxidált szójababolaj zsírsavak mono- és digliceridjeivel reagáltatva. 
Természetesen mobil applikáció formájában erre a kérdésre is létezik már megoldás, a Tudatos Vásárlók Egyesülete oldalán találjátok a telepíthető E-szám keresőt, ami net nélkül is használható.

Napjainkban hozzá vagyunk nőve a mobilhoz, összetevőlista értelmezésre miért nem használjuk?

Attól, hogy valami E szám mentes, még nem biztos, hogy szívesen megennénk, illetve csak azért, mert az összetevők között van E szám, nem biztos, hogy káros az egészségre. 

foto: internet

Ajánló:


szombat, január 21, 2012

Cukor - csak természetesen!

Néhány száz évvel ezelőtt a gazdagok csemegéjének számított, ma pedig minden háztartásban megtalálható. Mivel Európában ennek az előállítása a legolcsóbb, étkezési cukorként jellemzően a finomított fehér cukor ismeretes, melyet a cukorrépa levéből állítanak elő hosszú, több lépcsős folyamattal annak érdekében, hogy kristályos, szemcsés, hófehér anyaggá váljon. A feldolgozás során megfosztják a fehérjéktől, az enzimektől, a vitaminoktól, az ásványi anyagoktól, mindentől, ami eredetileg a növényben volt, így ami megmarad az „finomított” szénhidrát, az értéktelen kalória.

A cukor savasító hatású, ennek ellensúlyozására a meglevő ásványi anyagokat kell a szervezetnek felhasználnia (pl. káliumot, nátriumot, magnéziumot, kalciumot), hogy kiigazítsa a pH egyensúlyt. Nem mindegy azonban, hogy finomított, azaz tömény cukorbombát kell feldolgozni, vagy az önmaga emésztését elősegítő anyagokat is tartalmazó, természetes cukrot.

Természetes cukrot nyerhetünk gyümölcsök és zöldségek fogyasztásával, melyek tápanyagokat és rostanyagot is biztosítanak. Az elfogyasztott keményítőből, fehérjékből és zsírokból is képes energiát nyerni a szervezet, ráadásul így lassabban kerülnek a véráramba, tehát az energiaszint fokozatosan tud emelkedni.
A szervezetnek bizonyos mennyiségben szüksége van a cukorra (pl. agyi energiaforrás, ásványi anyagok hasznosulása), azonban érdemes figyelni arra, hogy természetes, vagy a lehető legkevésbé feldolgozott (nyers) formájában fogyasszuk.

A mesterséges édesítőszerek kémiai úton előállított, a szervezet számára értéktelen, sőt sok esetben kifejezetten káros (bizonyos források szerint mérgező) anyagokból készülnek, így diabétesz esetén is érdemesebb növényi alternatívákat választani (pl. nyírfacukor, vagy sztívia).

Praktika:
- a sütemény édes ízhatása fokozható fahéj hozzáadásával.


Itt is mi szorgoskodunk:
 

péntek, december 02, 2011

Természetes kontra finomított… Jó marketing, vagy több annál?

Sok-sok mindent lehet hallani, tényeket, számokat, tüneteket, pro és kontra, így kifejezetten érdekelt mi lehet a tudományosság ezek mögött. Arra voltam kíváncsi, hogy ítélettől, véleménytől és címkézéstől mentesen mi is a természetes és a finomított közötti különbség.

Próbáltam kerülni minden tudományos megfogalmazást és lefordítani számomra hétköznapi háziasszony számára is érthetően.

Remélem ezzel a rövid összefoglalóval tudok segíteni azoknak akik keresik a számukra megfelelő alapanyagot, természetesen a döntés egyéni és egyedi :-)

Cukor

Néhány száz évvel ezelőtt a gazdagok csemegéjének számított, ma pedig minden háztartásban megtalálható. Mivel Európában ennek az előállítása a legolcsóbb, étkezési cukorként jellemzően a finomított fehér cukor ismeretes, melyet a cukorrépa levéből állítanak elő hosszú, több lépcsős folyamattal annak érdekében, hogy kristályos, szemcsés, hófehér anyaggá váljon. A feldolgozás során megfosztják a fehérjéktől, az enzimektől, a vitaminoktól, az ásványi anyagoktól, mindentől, ami eredetileg a növényben volt, így ami megmarad az „finomított” szénhidrát, az értéktelen kalória.

A cukor savasító hatású, ennek ellensúlyozására a meglevő ásványi anyagokat kell a szervezetnek felhasználnia (pl. káliumot, nátriumot, magnéziumot, kalciumot), hogy kiigazítsa a pH egyensúlyt. Nem mindegy azonban, hogy finomított, azaz tömény cukorbombát kell feldolgozni, vagy az önmaga emésztését elősegítő anyagokat is tartalmazó, természetes cukrot.

Természetes cukrot nyerhetünk gyümölcsök és zöldségek fogyasztásával, melyek tápanyagokat és rostanyagot is biztosítanak. Az elfogyasztott keményítőből, fehérjékből és zsírokból is képes energiát nyerni a szervezet, ráadásul így lassabban kerülnek a véráramba, tehát az energiaszint fokozatosan tud emelkedni.
A szervezetnek bizonyos mennyiségben szüksége van a cukorra (pl. agyi energiaforrás, ásványi anyagok hasznosulása), azonban érdemes figyelni arra, hogy természetes, vagy a lehető legkevésbé feldolgozott (nyers) formájában fogyasszuk.

A mesterséges édesítőszerek kémiai úton előállított, a szervezet számára értéktelen, sőt sok esetben kifejezetten káros (bizonyos források szerint mérgező) anyagokból készülnek, így diabétesz esetén is érdemesebb növényi alternatívákat választani (pl. nyírfacukor, vagy sztívia).

Praktika:
- a sütemény édes ízhatása fokozható fahéj hozzáadásával.

Só

Az emberi test két legfontosabb alkotóeleme a víz és a só, mégis a napjainkra jellemző sófogyasztás kifejezetten egészségromboló. A konyhasó egy „tisztított” ipari termék, ami több mint 2000 (!) kémiai reakció után már csak nátrium-kloridot tartalmaz, melyet a szervezetünk sejtméregként azonosít és küzd ellene. A finomított só feldolgozása hasonló terhet ró a szervezetre, mint a finomított cukor: tömény, értéktelen, az emésztését elősegítő anyagok hiányában ezeket a szervezettől kell elvonnia.

A természetes, kémiailag kezeletlen sókban megtalálhatóak a szervezetet felépítő elemek, több tucat ásványi anyagot tartalmaznak, sok jótékony hatás mellett segítik a szervezet vízháztartás szabályozását.

Természetes sók fogyasztása esetén is érdemes a napi adagot csökkenteni, nem a só adja az ételek ízét, sőt elnyomhatja azt. A sófogyasztás csökkentését segíti, ha bátran használjuk a friss és szárított fűszernövényeket, az biztos, hogy az átállás türelmet igényel, azonban a szervezet pár hónap alatt „kitisztul” és meglepetésként fogjuk tapasztalni az ételek, zöldségek valódi ízét.

Praktika:
- lehetőség szerint sómentes ételízesítőt és fűszereket használjunk, így igény szerint állíthatjuk be az ízeket, akár természetes sókkal.