Könyvteszt: Neil Perry Jól enni, jól lenni
Írta: Memi
hétfő, május 27, 2013
A tematika a már megszokott, hiszen a Tésztavarázs, A család kedvencei, az Akarom, mert makaron! és az Ízek bűvöletében! című könyv tesztelésekor kialakított metodikát követtük az összehasonlíthatóság és a következetesség miatt, törekedve arra, hogy az általános bemutatón túl, az objektív és a szubjektív tapasztalatok megosztásával segítsük az olvasót.
Nem, most sem a kiadó által megadott bemutató szöveget szeretnénk megosztani, hanem a saját élményeinket, mert hisszük, hogy így sokkal inkább kézzel fogható és nem titok, hogy szerintünk így a reklám értéke is hitelesebb. Ja, hogy ezzel így munka van?! Mi így szeretünk információt megosztani…

Az éttermei között megtalálható a steakhouse és a modern ázsiai konyhát kínáló is, amely irányzatok a könyvben is szerepet kapnak.
Hosszú, lófarokba kötött haja Neil Perry „védjegye”, melytől korábbi iskolai évei alatt sem volt hajlandó megválni a szigorú előírások ellenére sem.
Amennyit enged bepillantani a könyv a szerző életébe, összecseng azzal a képpel, amelyet a főzős műsorain keresztül érzékelhetünk, kedvesen nyugodt, közvetlen ember lehet, aki remek egyensúlyt és összhangot talált magának a fontossági sorrendek, a család, a munka/szenvedély között.

A kemény tábla jó tartást ad a könyvnek, a cérnafűzött kötésnek köszönhetően pedig a könyv oldalai gerincnél jobban kinyílnak (nem lapozódik el), gyakori használatnál sem áll fenn a veszélye annak, hogy néhány oldal kiesik. Méretében közepes, könnyen kezelhető és tárolható, de a közel 150 recept miatt van súlya a könyvnek.
Képek
Néhány életkép mellett az ételeké a főszerep, egyszerűen elegánsak, a dekoráció, a tálalás illeszkedik, de nem vonja el a figyelmet a főszereplőről. A receptek tesztelése során azt tapasztaltuk, hogy a könyvben bemutatott ételek és az általunk elkészített ételek között nem látszik, vagy minimális a különbség (akár az eltérő eszközök, formák, tálalás miatt), de mindenképp reprodukálható és valóban az készül, amit várunk. Előzőek miatt is szerencsés lett volna, ha kevesebb, vagy nincs fotó nélküli recept.
Tördelés, tagolás

Nem tudunk és nem is szeretnénk igazságot tenni, mivel mindkét típusú irányzatot követve készítettünk már mennyeien pazar és kevésbé sikeres ételeket is. Van hely és idő, amikor (természetesen a megfelelően jó végeredmény mellett) elsődleges a gyorsaság és praktikum, és persze vannak alkalmak, amikor jó elmélyedni a kulináris csodaországban.
A tárgymutatóban ajánlott alkalmak és fő összetevő csoportosításban találhatók a receptek, így kényelmesen és gyorsan kereshető.
AlaptechnikákA könyvben bemutatott receptek nagy előnye, hogy semmilyen speciális, az általános konyhai gyakorlatnál bonyolultabb technika ismeretét nem igénylik, de vannak receptek, ahol időt kell szánni az előkészületre, illetve kellő gyakorlatot követően lehet összevonni lépéseket, amennyiben az étel engedi, kicsit érdemes lehet egyszerűsíteni.
A könyvtesztek során szeretjük először átnézni a könyvet, beleolvasni a gondolatokba, ajánlókba és a receptekbe. Ezzel is közelebb kerülünk ahhoz, hogy kapjunk egy első benyomást, egy átfogó képet, amelyet természetesen menet közben finomít a gyakorlati teszt. Általában ebben a szakaszban dől el az is, hogy pontosan mely receptek lesznek általunk is lefőzve és nem titok, az már ekkor látszik, hogy a tesztet követően a könyvszekrényen, vagy a konyhában lesz a végső helye a műnek. Miből látszik? A kilógó jelölő cetlik számából. Előzetesen eláruljuk, hogy ebben a könyvben szinte minden oldalon volt jelölés.
A teszt fázisában igyekszünk többféle ételtípusból választani, a végeredményt jelentősen nem befolyásolva módosítani a recepteken (pl. kevesebb fokhagyma) és a számunkra a megszokottól esetleg eltérő gyakorlatot, technikát is követjük.
A könyvben arányaiban jelentős a húsos és halas ételek száma, de ezeknél az ételeknél is számos olyan köretet, salátát, vagy alapanyag párosítást lehet találni, amely húsmentesen étkezők számára is jó inspiráció.
Választott receptek (az ételfotókon felülről lefelé, ebben a sorrendben):
Cukkini pacsni csípős-fűszeres paradicsomraguval
Rizottó sütőtökkel, édesburgonyával, zöldborsóval és chilivel
Bolognai spagetti
Citrompite
Olívaolajos-boros sütemény
„Ragadós” angol datolyapuding
Tapasztalatok, élmények
Objektív:

A teljesség kedvéért meg kell említeni, hogy néhány recept esetén a lektorálás lehetett volna precízebb (kimaradt összetevő, alapanyag típus elírás, helyesírási hibák).
Szubjektív:
Szinte első látásra megszólított a könyv, ahogy a szerző konyhai hitvallását olvastuk, hiszen majdnem teljesen egyezik a miénkkel, az alapanyagok megválasztása (idény, lehetőleg helyi, friss), természetes (nem finomított, feldolgozott) összetevők, melyekkel olyan ételeket készíthetünk, ami kifejezi magunk és szeretteink iránti tiszteletet is. Egyetlen aprócska hiányérzetünk volt csak a fentiek tekintetében, az a sütemények készítésénél a teljes kiőrlésű lisztek használatának hiánya.
Szinte első látásra megszólított a könyv, ahogy a szerző konyhai hitvallását olvastuk, hiszen majdnem teljesen egyezik a miénkkel, az alapanyagok megválasztása (idény, lehetőleg helyi, friss), természetes (nem finomított, feldolgozott) összetevők, melyekkel olyan ételeket készíthetünk, ami kifejezi magunk és szeretteink iránti tiszteletet is. Egyetlen aprócska hiányérzetünk volt csak a fentiek tekintetében, az a sütemények készítésénél a teljes kiőrlésű lisztek használatának hiánya.
A teszteléshez általában 3-4 receptet választunk, talán nem meglepő, hogy most kicsit többet is készítettünk és még mindig nem került ki az összes jelölő a könyvből, újabb és újabb inspirációt találunk.
Összefoglalva, az eddigi tesztek közül ez a kedvenc.
Mellőzik a receptek a túlzott bonyolultságot, vagy hosszadalmas el(ő)készítési időket, de egészen vegyes a repertoár a nagyon gyorsan elkészíthető és a kicsit munkásabb receptek között.
Mennyiségek
Az receptek zöme 4 személyes adag, a desszerteknél jellemzőbb a 8 személyes.
Kinek ajánljuk?
- Kissé elfogultan mindenkinek, aki szeret(ne) kilépni a hagyományos konyhából, vagy szeretné kissé izgalmassá tenni a megszokott ételeket és inspirációt keres.
+ 1 ráadás:
A szakácskönyv írásánál csak a fordítás lehet nehezebb, hiszen ismerni kell egy kicsit a gasztronómiát ahhoz, hogy pontosak tudjunk maradni (lásd az egyik leggyakrabb fordítási hibát: pepper = bors, vagy paprika?, szinte soha nem jól használják a magyar szövegben…), így nem torzul a recept, a szerző eredeti célja és az összes összetevő a helyére kerül.
Miért is ez a kis kitérő? Mert jó látni ebben is az evolúciót... Igen, ebben a könyvben is vannak elírások, maradt ki összetevő, ami ilyen színvonalú könyv esetében nehezen bocsájtható meg a szakmai lektornak, de azt is be kell valljuk, hogy minden eddigi könyvteszten átesett könyvnél jobban szerettük a jelenlegi művet.