• Love2Smile Organic Cosmetics

    Itt is mi szorgoskodunk:

    100% tiszta, természetes, vegán, vegyszer- és pálmaolajmentes, bőr- és környezetbarát, prémium anyagokból készülő, magyar alapkozmetikumok a mindennapi tisztálkodáshoz

    Tovább
  • Szalagos fánk

    A farsangi időszak elengedhetetlen édességének tej-, tojásmentes és vegán változata

    Tovább
  • Csörögefánk

    Ropogós, fánkos, mennyei

    Tovább
  • Fonott kalács

    Ha a hagyományossal megegyezőt szeretnél de tej-, tojásmentes és vegán változatban

    Tovább
  • Mentes receptválogatás

    Vegán, gluténmentes, laktóz- és tojásmentes? Válogass bátran, mindegyik témában találsz finomságokat!

    Tovább

csütörtök, május 30, 2013

Citrompite

Alapvetően ez egy klasszikus francia desszert... lenne, azonban azt tapasztaltam, hogy finomabb a pitetészta, ha nem teszek bele tojást (legalább is, azokkal az alapanyagokkal -teljes kiőrlésű liszt, nyers cukor-, amelyeket szeretünk).

Az azonban biztos, hogy akár klasszikus, akár nem, akár francia, akár nem, nagyon finom a citrompite ezen variációja (Neil Perry receptje inspirálta).


CITROMPITE 20 cm átmérőjű formára (egészségesebb összetevők)

tésztához:
22 dkg liszt (teljes kiőrlésű tönköly)
10 dkg vaj (ghí)
8 dkg cukor (nyers nád)
kb. 1/2 dl víz -liszttől függ

töltelékhez:
3 db tojás (bio, vagy szabadtartású)
15 dkg cukor (nyers nád)
1,5 dl citromlé (frissen facsart)
1,5 evőkanál liszt (teljes kiőrlésű tönköly)

1. gyújtsuk be a sütőt 180 fokra (gázsütőnél 4-es fokozat) és vajazzuk ki a piteformát, vagy a hőálló tálat
2. a lisztet és a vajat morzsoljuk össze (aprító géppel egyszerűbb), adjuk hozzá a cukrot, majd a vizet fokozatosan adagolva (liszttől függ, hogy mennyit vesz fel) gyúrjunk lágy, de nem ragacsos tésztát
3. enyhén lisztezett felületen nyújtsuk ki a tésztát a sütőforma méretére és terítsük el egyenletesen az előkészített formában, majd süssük elő a pitetésztát 15 percig 180 fokon (ha letelt a 15 perc, vegyük ki a sütőből a tésztát, ha a tésztában hólyag képződött sütés közben, akkor óvatosan szúrjuk ki és nyomjuk ki alóla a forró levegőt - aki szeretné, az elősütést végezheti nehezékkel is, terítsen sütőpapírt a tésztára és a közepébe szórjon száraz babot, vagy rizst)
4. amíg a tészta elősül, készítsük el a krémet, a tojásokat a cukorral keverjük habosra, majd a facsart citromlevet és a lisztet is keverjük el csomómentesre
5. töltsük a krémet egyenletesen a tészta közepébe, süssük 180 fokon 15 percig, majd 160 fokon még 10 percig
6. kihűlve tálaljuk

Praktikák:
- a tésztába tehetünk egy csipet őrölt fahéjat, vagy szegfűszeget is
- a képen látható sütemény teljes kiőrlésű tönköly liszttel és nyers nádcukorral készült


kedd, május 28, 2013

Angol datolyapuding

Avagy Neil Perry angol ragacsos pudingja (sticky toffee pudding). Találsz nálunk vegán és gluténmentes / vegán verziót is.

Ez a sütemény a könyvteszt során kúszott be (a szinte) mindennapi életünkbe. A szerző a recept bevezetőjében írt ugyan figyelmeztetőt ("... mindig találhatsz rá jó ürügyet, hogy elkészítsd, így sokáig titkolhatod, hogy tulajdonképpen a rabja lettél..."), de na persze, majd biztos egy kevert süti lesz rám ilyen hatással. 

Először aszalt datolyával készült, másodszor aszalt szilvával és fahéjjal, harmadszor aszalt áfonyával, negyedszer aszalt sárgabarackkal, ötödször aszalt sárgabarackkal (csak, hogy meg ne romoljon...) és kávéval. Nem tudom miről beszélt ez a Neil, még csak 2 hét telt el azóta, hogy megkaptam a könyvet és csak az aszalványokat kellett tesztelnem, amelyek itthon kallódtak, ráadásul friss gyümölccsel még ki sem próbáltam...

Na jó, belátom, tényleg lehet valami varázslás a sorok közé rejtve...

Ami viszont komolyan hasznos tapasztalat volt fenti kísérletezésből az az, hogy leginkább datolyával, vagy aszalt szilvával volt igazán zamatos és bátran lehet saját ízlés szerint variálni, fűszerezni.
Kissé ragacsos, piskóta állagú sütemény, amely 2-3 nap múlva is olyan, mint ha épp frissen készült volna, puha, zamatos, nem fojtós.


ANGOL DATOLYAPUDING 20*25 cm-es formára (egészségesebb összetevők)

10 dkg aszalt datolya
2,5 dl víz
1 teáskanál szódabikarbóna
10 dkg vaj (ghí)
10 dkg cukor (nyers nád, nyírfa, sztívia)
2 db tojás (bio, vagy szabadtartású)
150 g liszt (teljes kiőrlésű tönköly)
1 teáskanál sütőpor (foszfátmentes)

1. tegyük a datolyát egy lábosba, öntsük hozzá a vizet és közepes lángon melegítsük, amíg forrni kezd, majd ha forr, zárjuk el a hőt alatta, adjuk hozzá a szódabikarbónát és várjuk meg, amíg pezseg
2. tegyük át a szódabikarbónás, vizes datolyát (óvatosan, mert forró!) a botmixer táljába és pürésítsük, majd hagyjuk kissé hűlni
3. kockázzuk apróra a vajat, adjuk hozzá a cukrot és a tojásokat, majd kézi mixerrel alacsony fokozaton keverjük habosra
4. folyamatos keverés mellett adjuk a pürésített datolyát a vajas keverékhez, majd amikor homogén, adjuk hozzá a lisztet, a sütőport és keverjük csomómentesre
5. vajazzuk ki a tepsit és gyújtsuk be a sütőt 180 fokra (gázsütőnél 4es fokozat)
6. öntsük a masszát kivajazott tepsibe és az előmelegített sütőben süssük 20-25 percet

Praktikák:
- bármilyen aszalt gyümölcsöt használhatunk
- ez a fajta sütemény nagyon jól bírja a teljes kiőrlésű tönköly lisztet, finom, puha állagú lesz


hétfő, május 27, 2013

Könyvteszt: Neil Perry Jól enni, jól lenni


A tematika a már megszokott, hiszen a Tésztavarázs, A család kedvencei, az Akarom, mert makaron! és az Ízek bűvöletében! című könyv tesztelésekor kialakított metodikát követtük az összehasonlíthatóság és a következetesség miatt, törekedve arra, hogy az általános bemutatón túl, az objektív és a szubjektív tapasztalatok megosztásával segítsük az olvasót.

Nem, most sem a kiadó által megadott bemutató szöveget szeretnénk megosztani, hanem a saját élményeinket, mert hisszük, hogy így sokkal inkább kézzel fogható és nem titok, hogy szerintünk így a reklám értéke is hitelesebb. Ja, hogy ezzel így munka van?! Mi így szeretünk információt megosztani…

A szerző

Neil Perry ausztrál séf, több étterem tulajdonosa, szerző, televíziós szereplő és amit talán kevesen tudnak a vezetője annak a konzultációs csapatnak, amely a Quantas (Ausztrália első számú légitársasága) fedélzeti menüit állítja össze.

Az éttermei között megtalálható a steakhouse és a modern ázsiai konyhát kínáló is, amely irányzatok a könyvben is szerepet kapnak. 

Hosszú, lófarokba kötött haja Neil Perry „védjegye”, melytől korábbi iskolai évei alatt sem volt hajlandó megválni a szigorú előírások ellenére sem. 

Amennyit enged bepillantani a könyv a szerző életébe, összecseng azzal a képpel, amelyet a főzős műsorain keresztül érzékelhetünk, kedvesen nyugodt, közvetlen ember lehet, aki remek egyensúlyt és összhangot talált magának a fontossági sorrendek, a család, a munka/szenvedély között. 

A könyv

Kötészet

Album-szerű, kemény fedeles, cérnafűzött kötésben készült, elsőre kissé érzékenynek tűnő belső lapokkal, amelyet -előzetes szándék nélkül- sikerült is rögtön az első recept elkészítésénél letesztelni. Szóval a belső lapok bár nem tűnnek felületkezeltnek, nagyon jól bírják a konyhai viszontagságokat. Miután ráborult egy folyékony összetevő, sikerült maradéktalanul letörölni, nyom nélkül eltávolítani, ugyanakkor kifejezetten jó ebben a papír típusban az, hogy könnyű rá jegyzetelni és megjegyzést hagyni magunknak a tapasztalatokról, esetleges változtatásokról a következő alkalomra, így biztosan a család kedve szerint készül egy újra az étel, nem kell töprengeni, hogyan is csináltuk…

A kemény tábla jó tartást ad a könyvnek, a cérnafűzött kötésnek köszönhetően pedig a könyv oldalai gerincnél jobban kinyílnak (nem lapozódik el), gyakori használatnál sem áll fenn a veszélye annak, hogy néhány oldal kiesik. Méretében közepes, könnyen kezelhető és tárolható, de a közel 150 recept miatt van súlya a könyvnek.

Képek

Néhány életkép mellett az ételeké a főszerep, egyszerűen elegánsak, a dekoráció, a tálalás illeszkedik, de nem vonja el a figyelmet a főszereplőről. A receptek tesztelése során azt tapasztaltuk, hogy a könyvben bemutatott ételek és az általunk elkészített ételek között nem látszik, vagy minimális a különbség (akár az eltérő eszközök, formák, tálalás miatt), de mindenképp reprodukálható és valóban az készül, amit várunk. Előzőek miatt is szerencsés lett volna, ha kevesebb, vagy nincs fotó nélküli recept.

Tördelés, tagolás

A receptek jól áttekinthetők, bevezetővel, vagy magyarázattal kezdődnek, az alapanyagok listája jól elkülönített. Az elkészítési mód érthetően, logikai sorrendben adja meg a teendőket, lépésenként, szerkezetileg is elkülönítve. Itt szeretnénk megjegyezni, hogy a sokadik szakácskönyvet tesztelve és gyakorlatban is forgatva kezd körvonalazódni a sztár szakácsok és a sztár szakácsnők főzési technikái közötti egyik alapvető különbség. Eddigi tapasztalataink szerint a hölgyek egyszerű(bb)en, sok esetben praktikumra törekedve készítik a finomságokat, míg az urak a tanult, esetenként általuk tökéletesített technikák precíz betartásának hívei. 

Nem tudunk és nem is szeretnénk igazságot tenni, mivel mindkét típusú irányzatot követve készítettünk már mennyeien pazar és kevésbé sikeres ételeket is. Van hely és idő, amikor (természetesen a megfelelően jó végeredmény mellett) elsődleges a gyorsaság és praktikum, és persze vannak alkalmak, amikor jó elmélyedni a kulináris csodaországban.

A tárgymutatóban ajánlott alkalmak és fő összetevő csoportosításban találhatók a receptek, így kényelmesen és gyorsan kereshető.

Alaptechnikák

A könyvben bemutatott receptek nagy előnye, hogy semmilyen speciális, az általános konyhai gyakorlatnál bonyolultabb technika ismeretét nem igénylik, de vannak receptek, ahol időt kell szánni az előkészületre, illetve kellő gyakorlatot követően lehet összevonni lépéseket, amennyiben az étel engedi, kicsit érdemes lehet egyszerűsíteni.

Teszt előkészület

A könyvtesztek során szeretjük először átnézni a könyvet, beleolvasni a gondolatokba, ajánlókba és a receptekbe. Ezzel is közelebb kerülünk ahhoz, hogy kapjunk egy első benyomást, egy átfogó képet, amelyet természetesen menet közben finomít a gyakorlati teszt. Általában ebben a szakaszban dől el az is, hogy pontosan mely receptek lesznek általunk is lefőzve és nem titok, az már ekkor látszik, hogy a tesztet követően a könyvszekrényen, vagy a konyhában lesz a végső helye a műnek. Miből látszik? A kilógó jelölő cetlik számából. Előzetesen eláruljuk, hogy ebben a könyvben szinte minden oldalon volt jelölés. 

A teszt fázisában igyekszünk többféle ételtípusból választani, a végeredményt jelentősen nem befolyásolva módosítani a recepteken (pl. kevesebb fokhagyma) és a számunkra a megszokottól esetleg eltérő gyakorlatot, technikát is követjük. 

A könyvben arányaiban jelentős a húsos és halas ételek száma, de ezeknél az ételeknél is számos olyan köretet, salátát, vagy alapanyag párosítást lehet találni, amely húsmentesen étkezők számára is jó inspiráció.

Választott receptek (az ételfotókon felülről lefelé, ebben a sorrendben):

Cukkini pacsni csípős-fűszeres paradicsomraguval
Rizottó sütőtökkel, édesburgonyával, zöldborsóval és chilivel
Bolognai spagetti
Citrompite
Olívaolajos-boros sütemény
„Ragadós” angol datolyapuding

Tapasztalatok, élmények

Objektív:
Sok esetben érdekesen, akár szokatlanul párosított alapanyagok, ételek, emellett jól kombinálható receptek. Sokféle táplálkozási kultúra képviselője megtalálhatja a könyvben a kedvére valót, de legalább is az inspirációt, amely a szerző egyik fő célja, segítséget, iránymutatást, ötleteket adni, melyből mindenki annyit vesz el, amennyire szüksége van és úgy alakítja tovább, ahogy kedve, ízlése tartja.

A teljesség kedvéért meg kell említeni, hogy néhány recept esetén a lektorálás lehetett volna precízebb (kimaradt összetevő, alapanyag típus elírás, helyesírási hibák).

Szubjektív: 
Szinte első látásra megszólított a könyv, ahogy a szerző konyhai hitvallását olvastuk, hiszen majdnem teljesen egyezik a miénkkel, az alapanyagok megválasztása (idény, lehetőleg helyi, friss), természetes (nem finomított, feldolgozott) összetevők, melyekkel olyan ételeket készíthetünk, ami kifejezi magunk és szeretteink iránti tiszteletet is. Egyetlen aprócska hiányérzetünk volt csak a fentiek tekintetében, az a sütemények készítésénél a teljes kiőrlésű lisztek használatának hiánya.

A teszteléshez általában 3-4 receptet választunk, talán nem meglepő, hogy most kicsit többet is készítettünk és még mindig nem került ki az összes jelölő a könyvből, újabb és újabb inspirációt találunk. 

Összefoglalva, az eddigi tesztek közül ez a kedvenc.

Elkészítési idő

Mellőzik a receptek a túlzott bonyolultságot, vagy hosszadalmas el(ő)készítési időket, de egészen vegyes a repertoár a nagyon gyorsan elkészíthető és a kicsit munkásabb receptek között.

Mennyiségek

Az receptek zöme 4 személyes adag, a desszerteknél jellemzőbb a 8 személyes.

Kinek ajánljuk?

- Kissé elfogultan mindenkinek, aki szeret(ne) kilépni a hagyományos konyhából, vagy szeretné kissé izgalmassá tenni a megszokott ételeket és inspirációt keres.

+ 1 ráadás: 

Tapasztalatból tudjuk, hogy nem is olyan könnyű receptet írni, a gyakorlat után elméletben is elkészíteni az ételt ügyelve arra, hogy első olvasásra is érthető legyen, ne maradjanak ki összetevők, vagy (akár számunkra természetesnek tűnő) részletek, mert egy igazán jó leírás alapján azt a végeredményt kapjuk, amit a szerző is készített. Valljuk be hányszor fordult már elő velünk, hogy a legprecízebb követés mellett is, még csak nyomokban sem hasonlított az étel a bemutatottra, vagy improvizálni kellett, mert két egymást követő lépés között hiányzott a kapcsolat, esetleg összetevő kimaradt.

A szakácskönyv írásánál csak a fordítás lehet nehezebb, hiszen ismerni kell egy kicsit a gasztronómiát ahhoz, hogy pontosak tudjunk maradni (lásd az egyik leggyakrabb fordítási hibát: pepper = bors, vagy paprika?, szinte soha nem jól használják a magyar szövegben…), így nem torzul a recept, a szerző eredeti célja és az összes összetevő a helyére kerül.

Miért is ez a kis kitérő? Mert jó látni ebben is az evolúciót... Igen, ebben a könyvben is vannak elírások, maradt ki összetevő, ami ilyen színvonalú könyv esetében nehezen bocsájtható meg a szakmai lektornak, de azt is be kell valljuk, hogy minden eddigi könyvteszten átesett könyvnél jobban szerettük a jelenlegi művet.

péntek, május 24, 2013

Eperlekvár egyszerűen

Eredetileg szamócáért mentünk a piacra, mert a tesztelésre vásárolt adag nagyon meggyőző volt...

Szamóca helyett epret találtunk, nem is akármilyet, szerintem évek óta nem ettünk ennyire finomat, de ahogy HeF fogalmazta "lehet, hogy évtizedek óta nem ettünk ilyen finomat"...

Jó csere volt, főleg úgy, hogy következő hétre ígértek még szamócát, így abból is tudunk eltenni egy kis téli finomságot.

A tavalyi eperdzsemhez képest idén egy kicsit másképp készült, ráadásul pürésítettem a gyümölcsöt, így lekvár lett. (A lekvár homogén, nem tartalmaz nagyobb gyümölcsdarabokat, míg a dzsem darabos.)

EPERLEKVÁR EGYSZERŰEN kb. 2,5 l 

3 kg eper
30 dkg nyers nád cukor 
késhegynyi étkezési citromsav
1/2 citrom leve
20 g pektin

1. mossuk meg a gyümölcsöt és távolítsuk el a kacs részt
2. tegyük akkora tálba az epreket, amelyben bőven elfér, szórjuk rá a cukrot, a citromsavat és öntsük hozzá a fél citrom facsart levét, majd hagyjuk a cukrot elolvadni, az epret levet ereszteni
3. ha levet eresztett a gyümölcs, pürésítsük (botmixerrel), keverjük el benne csomómentesre a pektint
4. közepes lángon, gyakori keverés mellett főzzük, amíg elkezd forrni, majd forrástól számított 5 percig hagyjuk zubogva forrni (ügyeljünk arra, hogy ne forrjon ki), óvatosan kóstoljuk meg, hogy kellően édes/savanykás-e a lekvár
5. ha nagyon habos, szedjük le a habot, utána adagoljuk csírátlanított, tiszta üvegekbe a lekvárt, melyeket zárjunk fóliával és tetővel, majd állítsuk fejre 5 percre (vákuum képződik, ami segíti a tartósítást)

Praktikák:
- a cukor mennyisége ízlés szerint változtatható, fenti mennyiséggel enyhén édes a lekvár,
- aki dzsemet szeretne belőle készíteni, ne pürésítse a gyümölcsöt
- célszerű a címkézésnél azt is feljegyezni, milyen összetevőkkel készítettük a lekvárt, különösen akkor, ha ajándékba (is) adunk és azonos gyümölcsöt eltérő receptekkel is készítünk
- érdemes kisebb (2-3 dl) üvegeket használni, így felbontás után gyorsabban elfogyasztható a lekvár és természetes tartósítással is eltartható (felbontás után) a hűtőben romlás nélkül
- folyamatosan kevergessük a lekvárokat főzés közben, mert hajlamos leégni, illetve fröcskölni

szombat, május 18, 2013

Bodzavirág szörp (szirup) és zselé

Tavaly akkor sikerült eldönteni, hogy bodzavirágot szeretnék, amikor épp elvirágzott, így hosszas keresés eredményeként sikerült pár tányért találni, amely elegendő volt egy felturbózott, bodzamézes vasárnapi reggelihez...

Idén figyeltem, mikor érkeznek a hírnökei a mennyei mannának, így HeF-el már célirányosan mentünk sétálni :-)

Mohóságot félretéve egy pici kosárnyi bodzavirág tányért gyűjtöttünk, mivel a tavalyi lekvár befőzés tapasztalatai alapján idén is maradunk a több típusú gyümölcsből kevesebb üveggel elvnél.
Bár az az igazság, hogy a bodzavirág zselé annyira finom csemege, hogy ebből kell még egy kis tartalék...

Update: eltelt egy év, talán még a tavalyinál is szebbek az idén nyílt tányérok, így természetesen felkerekedtünk a kosárkánkkal, amit most már tele szedtünk. A tavalyi sikere után idén már bátrabban szedtük a tányérokat, kisebbek, nagyobbak szépen sorakoztak, amíg közel 100-an lettek.

A tányérokat mindig szellős gyűjtőbe szedjük, ne fülledjenek be, ügyelve arra, hogy a lehető legvédettebb (szennyeződésmentes) helyről gyűjtsük és óvatosan vágjuk el a szárát, hogy a virágpor ne hulljon le.

És ami miatt fontosnak tartottam, hogy kiegészítsem a tavalyi receptet, az az, hogy kicsit másképp készítettem a szörpöt és a zselét, ami még az emlékeimben élő ízeket is felülmúlta...


BODZAVIRÁG SZÖRP (SZIRUP) ÉS ZSELÉ 8-9 dl szörp és 8-9 dl zselé (egészségesebb összetevők)

100 db bodzavirág tányér
60 dkg cukor (gyümölcscukor, nyers nád, nyírfa)
1 citrom leve
1 csapott evőkanál citromsav
3 l víz
zseléhez továbbá:
1 csomag 3:1 dzsemfix

1. a bodza tányérokat tisztítsuk meg a vastagabb szárrésztől, majd a cukorral, a citrom levével és a citromsavval tegyük egy lábosba
2. öntsük fel annyi vízzel, ami kényelmesen ellepi és lefedve tegyük hűvös helyre 1 napra ázni
3. ha letelt az áztatás ideje, sűrű szövésű textílián keresztül szűrjük át egy másik lábosba és fedő nélkül, közepes lángon forraljuk, amíg közel felére besűrűsödik (1-2 óra)
4. amíg forr a lé, tisztítsuk meg, csírátlanítsuk a szörpös üvegeket és ha elfőtte a lé közel felét, akkor töltsük meg az üvegeket és zárjuk le
(ha csak szörpöt szeretnénk, akkor az összes szirupot adagoljuk, ki, ha szeretnénk zselét is, akkor a kívánt mennyiséget tegyük félre és várjuk, amíg kissé kihűl)
5. ha kihűlt a szirup, mérjük le és az útmutató szerinti mennyiséget keverjük hozzá a dzsemfixből (nálam 9 dl maradt, így az egész csomagot beletettem)
6. közepes-magas lángon forraljuk fel a dzsemfixes levet, majd, ha forr, hagyjuk 1/2 percig lobogva forrni
7. szedjük csírátlanított, tiszta befőttes üvegekbe, zárjuk le fóliával és tetővel, majd fordítsuk fejre az üvegeket 5 percre (ezzel vákuum képződik és segíti a tartósítást), majd mehet a kamrába

Praktikák:
- ízlés szerint lehet az összetevők mennyiségét változtatni
- a szörp fogyasztásakor adhatunk hozzá friss citrom levét és hígítsuk vízzel
- olyan helyen szedjük bodzavirágot, ami védett, távol esik az autós forgalomtól (ne legyen szennyezett), mert nem kell lemosni áztatás előtt a tányérokat

péntek, május 17, 2013

A választás szabadsága. Szavazat? Divat? Lehetőség? Tudatosság!

Szerte a Világon kezd éledezni a felismerés, hogy változások, változtatások kellenek, melyre kifejezetten jótékonyan hat a válság nevű változás, ami még a tétlenkedőket is erre a felismerésre buzdítja. Számtalan területen lehetne ténykedni, de az oldal témája miatt nálunk a táplálkozás az egyik fő irány. 

Sok visszajelzés érkezik hozzánk, hogy igen érzik / látják / tudják / szeretnék, de hogyan is kezdjék a változást. Egyszerűen: apróbb lépésekkel, türelemmel, időt szánva a megismerésre, legyen szó akár a saját szervezetünkről, akár az (új) alapanyagokról, azok hatásáról, helyettesíthetőségéről, a komfortérzetünk, a megszokás fokozatos feszegetéséről.
Ezzel a döntéssel kezdetét veszi egy mesés utazás tele kísérletezéssel, tanulással és egy folyamatosan körvonalazódó, saját igényekre szabott táplálkozási kultúrával.

Mire érdemes figyelni ezen az úton?

Elsőként az alapanyagaink megválasztására:
-          finomított helyett teljes kiőrlésű, finomítatlan,
-          szintetikus helyett természetes, natúr,
-          feldolgozott helyett feldolgozatlan,
-          tömegtermék helyett egyedi, szezonális, változatos.

Természetesen minden káros tényezőt nehéz kikerülni, de tudjuk csökkenteni még akkor is, ha saját magunk nem rendelkezünk kiskerttel, termelési lehetőséggel.

Ha nagy a kínálat, miért válasszam a hazait?
-     kevesebb idő telik el a szüret és a fogyasztóhoz kerülés között, ezért nincs feltétlenül szükség vegyszeres tartósításra,
-          az érett terményeket szüretelik, nincs szükség kényszerérésre,
-          rövidebb a szállítási út, nem, vagy kevéssé terheljük a környezetet,
-          segíti a hazai gazdaságot, mellyel élénkíti a termelést,
-          csökkenti a függést más országoktól.

Nem is olyan bonyolult, igaz? Gondolatébresztőnek semmiképp...

Két fontos összetevőre van szükség a vevőre és az eladóra, vagyis a keresletre és a kínálatra. Nem titok hát, hogy a hosszútávú sikerre, a fenntarthatóságra óriási hatásunk van.