Könyvteszt: Neil Perry Jól enni, jól lenni

Írta Memi hétfő, május 27, 2013 Nincs hozzászólás

A tematika a már megszokott, hiszen a Tésztavarázs, A család kedvencei, az Akarom, mert makaron! és az Ízek bűvöletében! című könyv tesztelésekor kialakított metodikát követtük az összehasonlíthatóság és a következetesség miatt, törekedve arra, hogy az általános bemutatón túl, az objektív és a szubjektív tapasztalatok megosztásával segítsük az olvasót.

Nem, most sem a kiadó által megadott bemutató szöveget szeretnénk megosztani, hanem a saját élményeinket, mert hisszük, hogy így sokkal inkább kézzel fogható és nem titok, hogy szerintünk így a reklám értéke is hitelesebb. Ja, hogy ezzel így munka van?! Mi így szeretünk információt megosztani…

A szerző

Neil Perry ausztrál séf, több étterem tulajdonosa, szerző, televíziós szereplő és amit talán kevesen tudnak a vezetője annak a konzultációs csapatnak, amely a Quantas (Ausztrália első számú légitársasága) fedélzeti menüit állítja össze.

Az éttermei között megtalálható a steakhouse és a modern ázsiai konyhát kínáló is, amely irányzatok a könyvben is szerepet kapnak. 

Hosszú, lófarokba kötött haja Neil Perry „védjegye”, melytől korábbi iskolai évei alatt sem volt hajlandó megválni a szigorú előírások ellenére sem. 

Amennyit enged bepillantani a könyv a szerző életébe, összecseng azzal a képpel, amelyet a főzős műsorain keresztül érzékelhetünk, kedvesen nyugodt, közvetlen ember lehet, aki remek egyensúlyt és összhangot talált magának a fontossági sorrendek, a család, a munka/szenvedély között. 

A könyv

Kötészet

Album-szerű, kemény fedeles, cérnafűzött kötésben készült, elsőre kissé érzékenynek tűnő belső lapokkal, amelyet -előzetes szándék nélkül- sikerült is rögtön az első recept elkészítésénél letesztelni. Szóval a belső lapok bár nem tűnnek felületkezeltnek, nagyon jól bírják a konyhai viszontagságokat. Miután ráborult egy folyékony összetevő, sikerült maradéktalanul letörölni, nyom nélkül eltávolítani, ugyanakkor kifejezetten jó ebben a papír típusban az, hogy könnyű rá jegyzetelni és megjegyzést hagyni magunknak a tapasztalatokról, esetleges változtatásokról a következő alkalomra, így biztosan a család kedve szerint készül egy újra az étel, nem kell töprengeni, hogyan is csináltuk…

A kemény tábla jó tartást ad a könyvnek, a cérnafűzött kötésnek köszönhetően pedig a könyv oldalai gerincnél jobban kinyílnak (nem lapozódik el), gyakori használatnál sem áll fenn a veszélye annak, hogy néhány oldal kiesik. Méretében közepes, könnyen kezelhető és tárolható, de a közel 150 recept miatt van súlya a könyvnek.

Képek

Néhány életkép mellett az ételeké a főszerep, egyszerűen elegánsak, a dekoráció, a tálalás illeszkedik, de nem vonja el a figyelmet a főszereplőről. A receptek tesztelése során azt tapasztaltuk, hogy a könyvben bemutatott ételek és az általunk elkészített ételek között nem látszik, vagy minimális a különbség (akár az eltérő eszközök, formák, tálalás miatt), de mindenképp reprodukálható és valóban az készül, amit várunk. Előzőek miatt is szerencsés lett volna, ha kevesebb, vagy nincs fotó nélküli recept.

Tördelés, tagolás

A receptek jól áttekinthetők, bevezetővel, vagy magyarázattal kezdődnek, az alapanyagok listája jól elkülönített. Az elkészítési mód érthetően, logikai sorrendben adja meg a teendőket, lépésenként, szerkezetileg is elkülönítve. Itt szeretnénk megjegyezni, hogy a sokadik szakácskönyvet tesztelve és gyakorlatban is forgatva kezd körvonalazódni a sztár szakácsok és a sztár szakácsnők főzési technikái közötti egyik alapvető különbség. Eddigi tapasztalataink szerint a hölgyek egyszerű(bb)en, sok esetben praktikumra törekedve készítik a finomságokat, míg az urak a tanult, esetenként általuk tökéletesített technikák precíz betartásának hívei. 

Nem tudunk és nem is szeretnénk igazságot tenni, mivel mindkét típusú irányzatot követve készítettünk már mennyeien pazar és kevésbé sikeres ételeket is. Van hely és idő, amikor (természetesen a megfelelően jó végeredmény mellett) elsődleges a gyorsaság és praktikum, és persze vannak alkalmak, amikor jó elmélyedni a kulináris csodaországban.

A tárgymutatóban ajánlott alkalmak és fő összetevő csoportosításban találhatók a receptek, így kényelmesen és gyorsan kereshető.

Alaptechnikák

A könyvben bemutatott receptek nagy előnye, hogy semmilyen speciális, az általános konyhai gyakorlatnál bonyolultabb technika ismeretét nem igénylik, de vannak receptek, ahol időt kell szánni az előkészületre, illetve kellő gyakorlatot követően lehet összevonni lépéseket, amennyiben az étel engedi, kicsit érdemes lehet egyszerűsíteni.

Teszt előkészület

A könyvtesztek során szeretjük először átnézni a könyvet, beleolvasni a gondolatokba, ajánlókba és a receptekbe. Ezzel is közelebb kerülünk ahhoz, hogy kapjunk egy első benyomást, egy átfogó képet, amelyet természetesen menet közben finomít a gyakorlati teszt. Általában ebben a szakaszban dől el az is, hogy pontosan mely receptek lesznek általunk is lefőzve és nem titok, az már ekkor látszik, hogy a tesztet követően a könyvszekrényen, vagy a konyhában lesz a végső helye a műnek. Miből látszik? A kilógó jelölő cetlik számából. Előzetesen eláruljuk, hogy ebben a könyvben szinte minden oldalon volt jelölés. 

A teszt fázisában igyekszünk többféle ételtípusból választani, a végeredményt jelentősen nem befolyásolva módosítani a recepteken (pl. kevesebb fokhagyma) és a számunkra a megszokottól esetleg eltérő gyakorlatot, technikát is követjük. 

A könyvben arányaiban jelentős a húsos és halas ételek száma, de ezeknél az ételeknél is számos olyan köretet, salátát, vagy alapanyag párosítást lehet találni, amely húsmentesen étkezők számára is jó inspiráció.

Választott receptek (az ételfotókon felülről lefelé, ebben a sorrendben):

Cukkini pacsni csípős-fűszeres paradicsomraguval
Rizottó sütőtökkel, édesburgonyával, zöldborsóval és chilivel
Bolognai spagetti
Citrompite
Olívaolajos-boros sütemény
„Ragadós” angol datolyapuding

Tapasztalatok, élmények

Objektív:
Sok esetben érdekesen, akár szokatlanul párosított alapanyagok, ételek, emellett jól kombinálható receptek. Sokféle táplálkozási kultúra képviselője megtalálhatja a könyvben a kedvére valót, de legalább is az inspirációt, amely a szerző egyik fő célja, segítséget, iránymutatást, ötleteket adni, melyből mindenki annyit vesz el, amennyire szüksége van és úgy alakítja tovább, ahogy kedve, ízlése tartja.

A teljesség kedvéért meg kell említeni, hogy néhány recept esetén a lektorálás lehetett volna precízebb (kimaradt összetevő, alapanyag típus elírás, helyesírási hibák).

Szubjektív: 
Szinte első látásra megszólított a könyv, ahogy a szerző konyhai hitvallását olvastuk, hiszen majdnem teljesen egyezik a miénkkel, az alapanyagok megválasztása (idény, lehetőleg helyi, friss), természetes (nem finomított, feldolgozott) összetevők, melyekkel olyan ételeket készíthetünk, ami kifejezi magunk és szeretteink iránti tiszteletet is. Egyetlen aprócska hiányérzetünk volt csak a fentiek tekintetében, az a sütemények készítésénél a teljes kiőrlésű lisztek használatának hiánya.

A teszteléshez általában 3-4 receptet választunk, talán nem meglepő, hogy most kicsit többet is készítettünk és még mindig nem került ki az összes jelölő a könyvből, újabb és újabb inspirációt találunk. 

Összefoglalva, az eddigi tesztek közül ez a kedvenc.

Elkészítési idő

Mellőzik a receptek a túlzott bonyolultságot, vagy hosszadalmas el(ő)készítési időket, de egészen vegyes a repertoár a nagyon gyorsan elkészíthető és a kicsit munkásabb receptek között.

Mennyiségek

Az receptek zöme 4 személyes adag, a desszerteknél jellemzőbb a 8 személyes.

Kinek ajánljuk?

- Kissé elfogultan mindenkinek, aki szeret(ne) kilépni a hagyományos konyhából, vagy szeretné kissé izgalmassá tenni a megszokott ételeket és inspirációt keres.

+ 1 ráadás: 

Tapasztalatból tudjuk, hogy nem is olyan könnyű receptet írni, a gyakorlat után elméletben is elkészíteni az ételt ügyelve arra, hogy első olvasásra is érthető legyen, ne maradjanak ki összetevők, vagy (akár számunkra természetesnek tűnő) részletek, mert egy igazán jó leírás alapján azt a végeredményt kapjuk, amit a szerző is készített. Valljuk be hányszor fordult már elő velünk, hogy a legprecízebb követés mellett is, még csak nyomokban sem hasonlított az étel a bemutatottra, vagy improvizálni kellett, mert két egymást követő lépés között hiányzott a kapcsolat, esetleg összetevő kimaradt.

A szakácskönyv írásánál csak a fordítás lehet nehezebb, hiszen ismerni kell egy kicsit a gasztronómiát ahhoz, hogy pontosak tudjunk maradni (lásd az egyik leggyakrabb fordítási hibát: pepper = bors, vagy paprika?, szinte soha nem jól használják a magyar szövegben…), így nem torzul a recept, a szerző eredeti célja és az összes összetevő a helyére kerül.

Miért is ez a kis kitérő? Mert jó látni ebben is az evolúciót... Igen, ebben a könyvben is vannak elírások, maradt ki összetevő, ami ilyen színvonalú könyv esetében nehezen bocsájtható meg a szakmai lektornak, de azt is be kell valljuk, hogy minden eddigi könyvteszten átesett könyvnél jobban szerettük a jelenlegi művet.