Azta pasta - Sanyi és Memi tésztavarázslata

Írta: HeF a tesztelŐ szerda, április 20, 2011
Elérkezett a második Sanyi-Memi duett, amely során tartottuk a Receptműves hagyományokat, de teret engedtünk Sanyi házi tésztakészítő ambícióinak és közös erővel ledöntöttünk egy ámerikai ikont is. Mozgalmas forgatás volt sok nevetéssel és hatalmas evéssel a végén.

Konyhai kedvencek

A receptek kiválasztása során egyetlen szempont lebegett mindannyiunk szeme előtt: idényzöldségek. Rövid guglit követően az eredmény (április eleje): retek, spenót, medvehagyma, spárga, sóska, karalábé, zöldborsó. Memi ötlete: mi lenne, ha tésztát csinálnánk különböző feltétekkel ezen idényzöldségekre alapozva. Sanyi ötlete: saját gyúrású tészták legyenek, mert van egy tutiszuper háziasszonymentő hipergépük, amivel olyan könnyed elfoglaltság a tészta formára nyomása, mint felmelegíteni egy pohár vizet. Menet közben kiderült, hogy az égiek másként értelmezik a vízmelegítést, ennek következtében annyiban módosult az előző hasonlat, hogy olyan egyszerű a tészta kinyomása, mint felforralni egy pohár vizet – kezünk dörzsölésével. No de könyvet sem az utolsó oldalak elolvasásával indítunk, haladjunk kronológiai sorrendben.

A menü végül három különböző tészta lett: teljes kiőrlésű rozslisztből, durumdarából és BL-00-ás speckó tésztalisztből. Optikai tuningként a durum darából készülő, tojásmentes tésztát céklalével színeztük. Én feldobtam, hogy az organikus fürdőgolyóban használt (egyébként élelmiszeripari) klorofillint is kipróbálhatnánk a zöld tésztára, de szakácsaink gyorsan leszavaztak. Feltétnek reteklevél pesto grillezett retekkel, párolt fokhagymás spenótlevél parmezán forgácsokkal és bazsalikomos tonhalas paradicsom készült.

Tésztacsodák


A reggeli érkezéskor Sanyi már zöldségektől dagadó nájlon cekkerekkel futott be, ami nekünk, zöldségmániásoknak különösen gyönyörű látványt jelentett. Gyors kávé, hogy a szemeim is kinyíljanak végre, majd Memi rávetette magát a zacskók tartalmára. Retkek. Sanyink jól megtermett ló méretű retkeket hozott, ami csodásan nézett ki, de kis túlzással sem lehetett a leveleket zsengének nevezni, pálmalevél méretüknél fogva. Memi ezt tetézte azzal, hogy feltétlenül le akarta csekkolni, nincs-e bármilyen negatív élettani hatása a kifejlett leveleknek. A fogyaszthatóság alátámasztása közben Sanyi elmesélte, hogy a zöldségessel is meg kellett küzdenie, aki nem pontosan értette, miért fontosabb a reteklevél megléte és szépsége a reteknél.

Spenót és háttérben a retek

Az előkészületeknél előkerült a várva várt csodagép is, ami az ötvenes-hatvanas amerikai formavilág mellett a KitchenAid márkanevet is viselte. Ez egyben elmaradhatatlan kelléke valamennyi főzős műsornak világszerte. Szerintem a következő párbeszéd folyhat egy-egy ilyen műsor előtt, mondjuk a hazai főzőcsketévénél: „Bélukám, kéne csinálni egy új főzőcskés műsort! Szerinted? Imikém, jóvan! Akkor kell egy Kitchenaid, vagy inkább legyen kettő, az egyik kék szőlő színben, mert az illik a virágdekorhoz, a másik meg mongyuk metálszürkében krómos vájlinggal, az még a motoromon is jól mutatna. Forgatás után le is selejtezzük, hogy felcsavarozhassam az ülés mögé.”

A Gép.

Na szóval Sanyiék szereztek ehhez a géphez egy tésztakészítő, jobban mondva kinyomó kiegészítőt. A gép amerikai, de régi orosz felfogásban készült. Szinte mindene fém, olyan zajt csap, mint egy dízelmozdony a nappaliban és normál testalkatú nő nem tudja megemelni. Ehhez képes a tésztás bigyót az olaszok gyártják hozzá, kínai felfogásban – szinte mindene műanyag, minimum két ember kell a kezeléséhez, nem minden funkció működik megfelelően és a felhasználók a végén már cifrán káromkodnak. De legalább dizájnos!

Nem, nem vérbankos szerzemény!

Első tésztánk a céklalével turbózott durumdara. A gyümölcscentrifugában kicsavart céklalé kicsit olyan hatást keltett, mintha Sanyi egy közeli vérbankba rohant volna ki nedves összetevőért. A tészta pillanatok alatt összeállt Sanyi kezei között, szinte fel sem ocsúdok, amikor már arról beszélnek Memivel a kamerák kereszttüzében, hogy citromlével mossuk kezeinket céklázás után. A másik két tészta is percekkel később már az üvegtálban pihenget. És vééégre!!! Jöhet a gép!

Bevallom őszintén, már gyakran nézegettem ezt a masinát boltokban. Már-már el is hittem, hogy megéri az árát (kapaszkodás következik, legelső találkozásunkkor közel háromszázezer forintos árcímke lógott rajta, ma már „potom” százhetvenért is vihető), de testközelből működés közben még nem próbálhattam ki. Ebből fakadóan izgatottan vártam a pillanatot, amikor végre élőben is… a pillanat eljött. Sanyi nagy szakértelemmel szerelte fel a kiegészítőt, miközben Memi kiválogatta, hogy milyen formát passzírozzon ki magából a tésztakészítő.

Itt éppen Memi szerel

Teljes kiőrlésű rozslisztből készülő spagettivel indítottak szakácsaink. Sanyi elkezdte beletömködni a gépbe a tésztát, amit egy több funkcióval megáldott műanyag célszerszám segítségével próbált mielőbb a műszeren átküldeni. Sanyink ezt magabiztos mosollyal indította, majd fokozatosan átsiklott a fogcsikorgatós „azanyádatakkorismúúúkodsz” elszántságba. Az első élményünkkor a hűtőszekrényes jelenetnél már jeleztem, hogy Sanyi magasra nőtt ember. Ennél fogva nem a hatvan kilós súlycsoport játékosa. Szkanderben nagyjából 2 másodpercem lenne, mielőtt a konyhapultba fúródó öklöm szilánkosra zúzódna. Elképzelhető, hogy milyen erőhatások lépnek fel, amikor Sanyi úgy teljes testből nekifeszül a gépnek, a KitchenAid viszont jól tűrte. Teljesen egyben maradt, de tésztát nem nagyon erőszakolt ki magából. Sanyi és a gép heroikus küzdelme végén lett elegendő tésztánk, de a következő tészta betöltése előtti tisztításkor az alapanyag 1/3-át sikerült kibányászni a kinyomó fejből. Memi félig tréfásan megjegyezte, hogy az ötezres árkategóriájú kézi hajtányú masinából tutira minden kijön. Most ilyen gépet keresek, hogy empirikus módon igazoljam, avagy cáfoljam kicsiny feleségem elméleti feltevését. Megígérem, hogy feltétlenül megírom az eredményt!

Mosolyból küzdelem lépcsői

A céklás tésztánál Memi a Fusilli kinyomót választotta. Mindenki meglepetésére a tészta gépbe nyomkodását követően röviddel már el is kezdtek kanyarogni kifele a kukacok. Tekeredtek is, ahogy egy jó fusilli-nek kell. Ekkor úgy éreztük, hogy gépünk csak a teljes kiőrlésű gabonákra allergiás, amikor is gondolt egyet és abbamaradt a tészták tekeredése és egy folytonos háromágú valami kezdett a gépből kilógni. Gép kikapcs, Memi-Sanyi tanakodás, újrapróba, fusilli tekeredik, Sanyi ismét nekifeszül, majd tészta megint átcsap egyenesbe. Sebaj, szükséges adag ismét kint van és már csak 1/5-e veszett „kárba” az alapanyagnak.

Utolsó nekifutásra rigatoni készül, magyarul recés falú csövecske. Látványban talán ezzel van a legkevesebb küzdés, majd a szükséges adag elkészültekor Memi ötletére a korábban kipiszkált maradék tészták is visszakerülnek a masinába. Itt elszabadul a vidámpark és rózsaszín csíkos csöveket kezdenek gyártani szakácsaink. Szerintem az így elkészül végtermék lett a legtutibb, legalább is kinézetre. Amíg a tészták pihennek, Sanyiék nekiállnak a feltétek összerakásának. Innentől a következő forgatókönyv szerint alakul át a forgatás. Feltét összerakása, tészta kifőzése, elkészült étel fotózása – stábtagok eltűnése, csámcsogás, romok.


Memivel még tapasztalatlanok voltunk, így Sanyi siet a segítségünkre, amikor látja, hogy kínunkban Memi a feltétből kimaradt retkeket rágcsálja, én pedig legelem a bazsalikomot – önkiszolgáló az eredmény elfogyasztása, lefotózás után nem engedélyköteles. Idő közben Sanyi kollegái is előkerülnek az irodai szintről és egy délolaszos fiesztába torkollik a forgatás vége. Memi közben átcsap háziasszonyba és a stáb tagjainak szolgálja fel a paradicsomos tésztát. Már csak a jófajta vörösbor hiányzott, amik ugyan ott pihentek a profi borhűtőkben, de azért a látszatát meg kell adni a kemény munkának, ami borospohárral a kézben annyira már nem egyszerű!



Összefoglalásként elmondhatom, hogy szerintem sikerült felülmúlni a répatortás bulinkat és egyszerre három olyan tésztaételt tudtunk megörökíteni, ami – ha nem bajlódunk a tészta házilagos elkészítésével – tényleg 15 perc, egyszerű, friss, egészséges és finom!



És a gép? A szubjektív tesztelési eredményt két részre bontanám. Azt a csapatot, aki a tésztakinyomó eszközt kifejlesztette, bezárnám az irodájukba és azt a feladatot adnám nekik, hogy fél éven át csak olyan tésztát ehetnének, amit az általuk kifejlesztett eszközzel készítenek el. Garantáltan sikeresebb és szórakoztatóbb műsort készíthetnénk ebből, mint bármelyik ma vergődő valóságshow. Az alapgép egyéb funkcióit nem volt még alkalmunk kipróbálni, ezért ennek a csapatnak csak annyit irányoznék elő, hogy minden reggel a gép hangját utánozó ébresztőórára kelljen felkelni.