szombat, december 18, 2010

Sokmagvas kenyér - dagasztás nélkül

Elérkezett az idő, hogy a férfi vonal ismét betegye a lábát és valamennyi végtagját a konyhába - már régen főztem. Igazság szerint egy éjszakai félkómás tévézés vezetett oda, hogy ismételten fakanalat ragadjak, nevezetesen Rachel Allen.

Egyik éjjel lefekvés előtt még gyorsan végigszörföztem a csatornákon, a főzős csatornán éppen Rachel alkotott. Sajnos nem az elejétől kaptam el, de éppen kenyeret gyártott. Nem gyúrta és a tésztája még csak távolról sem hasonlított a kenyérhez, ettől első pillanatban elhúztam a számat, de itt vált érdekessé a mutatvány. Tényleg kenyér lesz ebből a bizarr masszából?? És lett, a műsor közepére egy gyönyörű, amolyan azonnali beleharapásra serkentő gyönyörűség kerekedett belőle. Még úgy félálomban feltúrtam a netet, hogy mikor ismétlik a műsort - kiderült, két nap múlva.

Újra megnéztem - immár az elejétől -, nekiestem és én is megcsináltam. Ettől a pillanattól fogva bátran ajánlom mindenkinek, akit eddig vagy a kelesztéses/gyúrásos macera tartott vissza, vagy pedig az a tény, hogy a teljes kiőrlésű lisztektől kissé szorosabb kenyeret kapunk.

Törtem a fejem, hogy milyen módosított változattal álljak elő, de ez esetben úgy döntöttem, hogy közel az "eredeti" receptet írom le, a kenyér-tuningot majd később indítom be. Rachel, köszi ezt a végtelenül egyszerű és finom kenyér ötletet!

SOKMAGVAS KENYÉR - dagasztás nélkül

20 dkg teljes kiőrlésű tönkölybúza liszt
7,5 dkg tönköly fehér liszt
7,5 dkg mag keverék (én napraforgót/szezámmagot/tökmagot kevertem össze)
5 dkg zabpehely
2,5 dkg zabkorpa
1 teáskanál só (természetes, nem finomított)
1 csomag porélesztő (7 g)
1 evőkanál nádcukor
1 evőkanál olívaolaj
3,5 dl víz

1. 1 dl meleg (de nem forró) vízbe keverjük bele az 1 evőkanál nádcukrot, majd keverjük hozzá a porélesztőt és tegyük meleg helyre "pihenni"
2. egy tálban keverjük össze a száraz összetevőket (lisztek, magvak, zabpehely, zabkorpa, só)
3. amikor az élesztő habos réteget képzett a víz tetején (megkelt), öntsük hozzá a maradék 2,5 dl meleg vizet és az evőkanál olívaolajat, majd keverjük össze (FONTOS: a víz ne legyen forró, mert a hőtől elpusztulnak az élesztőgombák)
4. kapcsoljuk be a sütőt 180 fokra
5. adjuk hozzá a száraz anyagokhoz az élesztős víz 2/3-át és jól keverjük át
6. adjuk hozzá a maradék vizet és keverjük el, az a lényeg, hogy a tésztának olyan állagúnak kell lennie, hogy a tenyerünkből könnyedén visszaessen a tálba (ne ragadjon, az állaga hasonlítson a folyósabb tejbegrízhez)
7. a tésztát tegyük kiolajozott kenyérsütő formába (nekem 10x24 cm-es szilikon van, ezt nem olajoztam ki), ha nincs, kicsi őzgerinc forma vagy jénai tál (hőálló üvegtál) is megfelel
8. a formába öntött tésztát középen hosszában vágjuk be késsel (kicsit haszontalannak tűnhet, hogy a vágás nyoma szinte azonnal eltűnik a nedves masszában - ezzel ne törődjünk, ennek a vágásnak köszönhetően nem fog a tészta sülés közben megrepedezni)
9. ha maradt még egy kis mag, megszórhatjuk a tetejét
10. takarjuk le a tésztát frissen tartó fóliával vagy tiszta konyharuhával és tegyük 10 percre meleg, huzatmentes helyre
11. a pihentetést követően a megemelkedett tésztát tegyük be a 180 fokosra hevített sütőbe és süssük 40 percig

Praktikák:
- használhatunk más magvakat is, például dió, mák, lenmag, stb.
- a pihentetésnél célszerűbb fóliát használni a konyharuha helyett, mert ha jól megkel a tészta, beleragad a textilbe - ergo mosás
- meg kell várni, amíg teljesen kihűl a tészta, így könnyen szeletelhető (legjobban másnap lehet szeletelni)

A kapott kenyér egyszerűségén, gyorsaságán és minőségén felbátorodva elhatároztam, hogy újabb változatokat fogok csinálni. Függően a szakmai bizottság döntésétől (Memi + én) ezeket is meg fogom osztani mindenivel, akit érdekel.

Itt is mi szorgoskodunk: