Túrós pogácsa

Írta Memi vasárnap, július 22, 2012 Nincs hozzászólás
Ő nem egy előre tervezett finomság... Épp "leltároztam" a hűtőben a lejárati határidőket, amikor észrevettem, hogy bizony a túróval kellene kezdeni valamit, de gyorsan. 
Édes sütemény most nem volt opció, így arra gondoltam, hogy kipróbálom pogácsába, ami remek döntésnek bizonyult :-)

Kellemesen kiérződik a túró íze, de mégsem dominál a pogácsában, szóval jó kombináció...


TÚRÓS POGÁCSA pogácsa szaggató méretétől függően kb. 20-25 db (egészségesebb összetevők)

tészta:
50 dkg liszt (teljes kiőrlésű és fehér tönköly)
25 dkg túró -nálam apró szemcsés, krémes
2 teáskanál só (nem finomított)
1 teáskanál cukor (nyers nád)
1 csomag szárított élesztő
2 evőkanál olívaolaj (extra szűz)
1,5 dl kézmeleg víz

kenéshez:
1 db tojás (bio, vagy szabadtartású)

1. adjuk a liszthez a sót, valamint a túrót és alaposan keverjük össze
2. készítsünk a lisztes-túrós keverék közepébe egy mélyedést, szórjuk bele az élesztőt, arra a cukrot, öntsük rá a vizet és abba az olajat, majd gyúrjunk lágy, de nem ragacsos tésztát és lefedve kelesszük duplájára meleg helyen (kb. 1 óra)
3. ha megkelt a tészta, borítsuk enyhén lisztezett felületre és finoman gyúrjuk át, majd hagyjuk pihenni 5 percig (ha nem pihentetjük egy picit gyúrás után, akkor nyújtásnál könnyebben összeugrik)
4. nyújtsuk 2-3 cm magasra a tésztát, késsel csíkozzuk a tetejét és lisztezett pogácsa szaggatóval szúrjuk ki a formákat, majd tegyük vajazott tepsire (addig gyúrjuk össze a tésztát és ismételjük a nyújtást, kiszúrást, amíg van leeső maradék a tésztából)
5. a felvert tojással kenjük meg a pogácsák tetejét
6. melegítsük elő a sütőt 180 fokra (gázsütőnél 4-es fokozat) és süssük aranybarnára a pogácsákat (20-25 perc)

Praktikák:
- tetszés szerint a tetejére lehet szórni magvakat is, és kaporral is finom a tészta
- a képen látható pogácsa fele-fele arányban teljes kiőrlésű és fehér tönköly liszttel készült


Napi útmutató: "Mennyi minden van az életünkben, amely tökéletesen rendben van, és figyelemre sem méltatjuk, mert mindig csak arra a kevésre figyelünk, amely éppen nincs egészen rendben." K. Tepperwein