Természetes kontra finomított… Jó marketing, vagy több annál?

Írta Memi péntek, december 02, 2011 Nincs hozzászólás
Sok-sok mindent lehet hallani, tényeket, számokat, tüneteket, pro és kontra, így kifejezetten érdekelt mi lehet a tudományosság ezek mögött. Arra voltam kíváncsi, hogy ítélettől, véleménytől és címkézéstől mentesen mi is a természetes és a finomított közötti különbség.

Próbáltam kerülni minden tudományos megfogalmazást és lefordítani számomra hétköznapi háziasszony számára is érthetően.

Remélem ezzel a rövid összefoglalóval tudok segíteni azoknak akik keresik a számukra megfelelő alapanyagot, természetesen a döntés egyéni és egyedi :-)

Cukor

Néhány száz évvel ezelőtt a gazdagok csemegéjének számított, ma pedig minden háztartásban megtalálható. Mivel Európában ennek az előállítása a legolcsóbb, étkezési cukorként jellemzően a finomított fehér cukor ismeretes, melyet a cukorrépa levéből állítanak elő hosszú, több lépcsős folyamattal annak érdekében, hogy kristályos, szemcsés, hófehér anyaggá váljon. A feldolgozás során megfosztják a fehérjéktől, az enzimektől, a vitaminoktól, az ásványi anyagoktól, mindentől, ami eredetileg a növényben volt, így ami megmarad az „finomított” szénhidrát, az értéktelen kalória.

A cukor savasító hatású, ennek ellensúlyozására a meglevő ásványi anyagokat kell a szervezetnek felhasználnia (pl. káliumot, nátriumot, magnéziumot, kalciumot), hogy kiigazítsa a pH egyensúlyt. Nem mindegy azonban, hogy finomított, azaz tömény cukorbombát kell feldolgozni, vagy az önmaga emésztését elősegítő anyagokat is tartalmazó, természetes cukrot.

Természetes cukrot nyerhetünk gyümölcsök és zöldségek fogyasztásával, melyek tápanyagokat és rostanyagot is biztosítanak. Az elfogyasztott keményítőből, fehérjékből és zsírokból is képes energiát nyerni a szervezet, ráadásul így lassabban kerülnek a véráramba, tehát az energiaszint fokozatosan tud emelkedni.
A szervezetnek bizonyos mennyiségben szüksége van a cukorra (pl. agyi energiaforrás, ásványi anyagok hasznosulása), azonban érdemes figyelni arra, hogy természetes, vagy a lehető legkevésbé feldolgozott (nyers) formájában fogyasszuk.

A mesterséges édesítőszerek kémiai úton előállított, a szervezet számára értéktelen, sőt sok esetben kifejezetten káros (bizonyos források szerint mérgező) anyagokból készülnek, így diabétesz esetén is érdemesebb növényi alternatívákat választani (pl. nyírfacukor, vagy sztívia).

Praktika:
- a sütemény édes ízhatása fokozható fahéj hozzáadásával.



Az emberi test két legfontosabb alkotóeleme a víz és a só, mégis a napjainkra jellemző sófogyasztás kifejezetten egészségromboló. A konyhasó egy „tisztított” ipari termék, ami több mint 2000 (!) kémiai reakció után már csak nátrium-kloridot tartalmaz, melyet a szervezetünk sejtméregként azonosít és küzd ellene. A finomított só feldolgozása hasonló terhet ró a szervezetre, mint a finomított cukor: tömény, értéktelen, az emésztését elősegítő anyagok hiányában ezeket a szervezettől kell elvonnia.

A természetes, kémiailag kezeletlen sókban megtalálhatóak a szervezetet felépítő elemek, több tucat ásványi anyagot tartalmaznak, sok jótékony hatás mellett segítik a szervezet vízháztartás szabályozását.

Természetes sók fogyasztása esetén is érdemes a napi adagot csökkenteni, nem a só adja az ételek ízét, sőt elnyomhatja azt. A sófogyasztás csökkentését segíti, ha bátran használjuk a friss és szárított fűszernövényeket, az biztos, hogy az átállás türelmet igényel, azonban a szervezet pár hónap alatt „kitisztul” és meglepetésként fogjuk tapasztalni az ételek, zöldségek valódi ízét.

Praktika:
- lehetőség szerint sómentes ételízesítőt és fűszereket használjunk, így igény szerint állíthatjuk be az ízeket, akár természetes sókkal.