hétfő, február 28, 2011

Lehet egészséges is, ami jó!

Most egy kis beharangozó következik, mert újabb nagy mérföldkövéhez érkeztünk legújabb életünknek. Egy évvel az ötlet kipattanását követően megszületett a Love2Smile Organic Cosmetics márkanevű kozmetikai cégünk, ami kizárólag organikus alapanyagokból összeállított termékeket fog kínálni mindenkinek, aki szeretne figyelni önmagára és az egészségére.



Aki rendszeresen nézegeti a Receptműves oldalunkat, már észrevehette, hogy táplálkozásban a következő alapelveket követjük: Egészségeset, finomat, gyorsan és egyszerűen. Ezen a gondolatmeneten haladva már nem nehéz eljutni a Love2Smile filozófiájához, ami egyszerű és egészséget kímélő termékeket hivatott gyártani kézműves módszerrel, kiemelt figyelemmel a környezetvédelemre.

Mit is jelent ez a gyakorlatban? Termékeink organikus, ezen belül is csak növényi alapanyagokat tartalmaznak. A receptúrák kifejlesztése során nem csak arra figyeltünk, hogy az összetételben ne legyen egészségre káros alapanyag, hanem a praktikussági és kényelmi szempontok is kiemelt hangsúlyt kaptak.



Az első termékcsaládunk egy kis fürdőszobai kényeztetés, a vizet színessé és illatossá varázsoló fürdőgolyó. A hevesen pezsgő fürdőgolyók növényi színezékekből és növényi aromákból állnak. A bőrt tápláló szőlőmagolajból csak annyit tettünk bele, ami a bőrnek szükséges, de nem teszi túlzottan olajossá a vizet - nincs szükség a fürdés végén lemosni az olajat és nem válik veszélyesen síkossá a kád tőle.

A fejlesztési kísérletek során kizárólag humán teszteket alkalmaztunk, állatok nem vettek ebben részt. Az emberi kísérletek résztvevői: Memi, HeF, a család és barátaink. Büszkén jelentem, hogy mindenki jól van, illetve Dr. Zacher Gábor igazságügyi toxikológiai szakértő véleménye is maximálisan alátámasztja ezt. :-)

A tudatosság jegyében a Love2Smile weboldalán minden összetevőről részletesen olvashattok, illetve összegyűjtöttük, hogy a jelenleg kapható import fürdőgolyókban található mesterséges színezékek és kemikáliák milyen élettani hatást fejthetnek ki.

Hol lehet hozzájutni? Egyelőre közvetlenül tőlünk rendelhettek, vagy kézműves vásárokon találjátok meg a termékeinket, de már folynak a tárgyalások arról, hogy mielőbb kereskedelmi forgalomban is megtalálhatóak legyünk.

Elindítottuk a Love2Smile Facebook-os oldalát is, ezen keresztül fogjuk a legfontosabb információkat megosztani minden érdeklődővel a termékeket és elérhetőségeiket illetően.

Végül pedig egy felhívás: JÁTÉKOT hirdetünk!! Azok között, akik lájkolják/kedvelik a Love2Smile Organic Cosmetics Facebook-os oldalát, értékes fürdőgolyó csomagot sorsolunk ki. A részletekről hamarosan írunk, addig is nézzetek körül a weboldalon. :-)




vasárnap, február 27, 2011

Káposztás hajtóka másodszor

Nemrég írtam arról, hogy elkezdtem kikísérletezni a nagymamám féle káposztás hajtóka receptjét. Most ismét nekiálltam, tanulva az első nekifutás tapasztalataiból ebbe az adagba más sokkal több káposzta került és vékonyabbra nyújtottam a tésztát. A nagyon vékony vajas tészta gyorsabban felmelegedett nyújtás közben, így nehezebb volt vele dolgozni, de az eredmény kétségtelenül kárpótolt :-)
Azt azért elárulom, hogy bár a legnagyobb fej káposztát választottam a kedvenc zöldségesünknél azzal az eltökélt szándékkal, hogy csurig lesz töltelékkel a tészta, hazaérve mégis elgyengültem és egy darabkát lecsippentettem amerikai káposztasalátának...
"És még csak nem is sajnálom!" - Joey (Friends) után szabadon :-)

A recepten alapvetően nem változtattam (bemásolom ide is, ne kelljen keresgélni), csak a káposzta mennyiségén és a tészta vastagságán.

KÁPOSZTÁS HAJTÓKA 20 db (egészségesebb összetevők)

töltelék:
1,5-2 kg fehér fejes káposzta -ízlés szerint
1 evőkanál cukor (nád, vagy nyírfa)
só (himalája)
tört bors
1 evőkanál olivaolaj (extra szűz)
tészta:
30 dkg liszt (teljes kiőrlésű tönköly)
10 dkg tejföl (csökkentett zsírtartalmú)
15 dkg vaj (tisztított -ghí)
1/2 csomag sütőpor (bio, foszfátmentes)
csipet só (himalája)
1 db tojás (bio, vagy szabadtartású) - kenéshez

1. reszeljük le a káposztát, sózzuk és keverjük össze, majd tegyük félre 1/2 órára
2. nyomkodjuk ki a káposzta levét, majd az olajon pároljuk meg, közben fűszerezzük (cukor, bors)
3. a sütőport keverjük el a lisztben, morzsoljuk a vajat a liszthez és gyúrjuk össze a többi alapanyaggal (kivéve a tojás, az a kenéshez kell)
4. amíg a káposzta kihűl, a tésztát tegyük hűtőbe
5. ha kihűlt a töltelék, gyújtsuk be a sütőt 180 fokra (gázsütőnél 4-es fokozat), vajazzuk ki a tepsit és készítsük elő a tojást a kenéshez (üssük és verjük fel)
6. nyújtsuk ki a tésztát kb. 2 mm-es téglalappá, amely kb. 20 cm széles
7. vágjuk hosszában félbe a téglalapot (2 db 10 cm széles csíkot kapunk)
8. felezzük meg a tölteléket és osszuk el egyenletes csíkban végig a tészták közepén
9. kenjük meg tojással mindkét tésztacsík egyik (hosszabb) oldalát, ez kerül hajtásnál alulra
10. hajtsuk rá a töltelékre a nem megkent oldalt, majd fordítsuk az egész csíkot még egyszer, rá a tojással megkent oldalra (mintha bejglit tekernénk fel)
11. kenjük meg mindkét csík tetejét tojással, majd szeljük fel négyzetekre (a hosszú oldalra merőlegesen)
12. az 5. pontban írt hőfokon süssük aranybarnára (25-30 perc)

Praktikák:
- bátran növelhető a káposzta mennyisége :-)
- a képen látható sütemény teljes kiőrlésű tönköly lisztből készült

Napi útmutató: "Mire való ez az egész élet, ha nem arra, hogy az ember jól érezze magát?" Móricz Zsigmond



péntek, február 25, 2011

Gyors, tojásmentes citrompite bónusszal

Még mindig nincs vége a citrompite tesztelésének, hátha egyszer sikerül az autentikus, ámde tojásmentes verziót megalkotni.

Korábban a sült krémes verziót mutattam be, most egy puding alapú krémmel próbálkoztam, szinte tökéletesen hasonlít az igazihoz azzal a különbséggel, hogy nem tettem rá tojáshabot, ha már egyszer tojásmentes :-)

Ja, és a bónuszt majdnem elfelejtettem, mivel a tészta mennyisége a 25 cm átmérőjű tálra is elég, én pedig 22-es méretűben sütöttem, ezért maradt egy mini pitére való tészta, melynek tölteléke nemes egyszerűséggel ami itthon volt... szilvalekvár alapon egy körte felszelve, kevés mézzel meglocsolva :-)


TOJÁSMENTES CITROMPITE 25 cm átmérőjű formára (egészségesebb összetevők)

tészta:
22 dkg liszt (teljes kiőrlésű gabonából)
10 dkg vaj (tisztított -ghí)
1 dl víz
8 dkg cukor (nád, nyírfa, vagy sztívia)

krém:
1 csomag főzős vanília puding
1 csomag vaníliás cukor (nád, bourbon)
4 dl tej (gabonaital) -víz is lehet
5 evőkanál cukor (nád, nyírfa, vagy sztívia)
2 db citrom leve

1. a lisztet és a vajat morzsoljuk össze (aprító géppel egyszerűbb), adjuk hozzá a cukrot, majd a vizet fokozatosan adagolva gyúrjunk lágy, de nem ragacsos tésztát, lefedve tegyük hűtőbe (ne száradjon ki)
2. a tejjel és cukrokkal elkészítjük a pudingot és hagyjuk kihűlni, folyamatosan kevergetve, hogy ne hártyásodjon meg a teteje
3. ha a puding kihűlt keverjük hozzá a citromok levét
4. gyújtsuk be a sütőt 180 fokra (gázsütőnél 4-es fokozat) és vajazzuk ki a piteformát, vagy egy hőálló tálat
5. vegyük elő a hűtőből a tésztát, nyújtsuk 0,5 cm vastag kör alakra és tegyük a tálba, a peremét egyenletes magasságra igazítsuk ki
6. tegyük a pitét a sütőbe és a 3. pontban írt hőfokon süssük meg 25-30 perc (tűpróba!), tehetünk a közepébe száraz babot, ha anélkül sütjük és kissé megemelkedik az alja, akkor sütés közben picit szúrjuk meg és nyomjuk le (hőálló kesztyűvel, mert forró!), így kiszorul alóla a levegő
7. ha a tészta megsült, vegyük ki a sütőből és várjuk meg amíg teljesen kihűl
8. tegyük a krémet a pite közepébe és egyenletesen oszlassuk el, majd tegyük a hűtőbe és hagyjuk megdermedni

Praktikák:
- a puding alap elkészíthető házilag is
- más citrussal is készíthető
- a képen látható pite teljes kiőrlésű rozslisztből készült

Napi útmutató: "Akinek jó szíve van, azt az öröm látványa boldoggá teszi." Gustave Flaubert



szerda, február 23, 2011

Gombakrém

Sokféle krémet, mártogatóst kipróbáltunk már, most a gomba és a sárgarépa következett.
A gombakrém igazán meggyőzőre sikeredett, így a receptet megosztom Veletek, a sárgarépát viszont még tesztelni kell, mivel ezzel a recepttel kissé darabos lett a krém, a kenhetőség érdekében viszont nem szeretnék mindenáron "bármit" beletenni...

GOMBAKRÉM 4 személyre (egészségesebb összetevők)

1/2 kg csiperke gomba -lehet vegyes is
1 db póréhagyma -vagy 1 csomag újhagyma
1 teáskanál oregano
csipet szerecsendiósó (természetes, nem finomított)
bors
2 evőkanál olívaolaj (extra szűz)

1. tisztítsuk meg a zöldségeket és szeljük vékony karikára a hagymát, szeleteljük fel a gombát
2. az olívaolajon pároljuk meg a hagymát, majd adjuk hozzá a gombát és ízesítsük (oregano, szerecsendió, só, bors)
3. fedő alatt pároljuk, amíg a gomba levet ereszt, majd botmixerrel turmixoljuk krémesre
4. házi pirítóssal tálaljuk

Napi útmutató: "A boldog élet tartalma nem a vágy, hanem a szeretet." Sathya Sai Baba



hétfő, február 21, 2011

Szupergyors fánk új köntösben

Minden évben elhatározom, hogy a farsang nem telhet el szalagos fánk nélkül.
Jó ideig sikerült tartanom a hagyományt, pár éve azonban mindig közbejött valami, adott pillanatban fontosabb, mint fánk tésztát keleszteni :-)

Idén már háromszor sütöttem fánkot és még mindig tart a farsang (vízkeresztkor -január 6- kezdődik és hamvazószerdáig -a húsvét előtti 40 napos böjt kezdetéig- tart, ami idén március 7).
Na jó, azt azért elárulom, hogy most sem a kelesztett verziót készítettem, hanem kísérleteztem egy kicsit a szupergyors fánk recepttel...
Tény, hogy a végeredmény még mindig nem szalagos fánk, de ez a recept, ezzel a sütési technikával olyan finom fánkot eredményez, ami nálunk jelenleg a kedvenc.

A csurgatva sütés a fánk méretéhez képest óriási sült, finoman roppanó felületet ad, belül puha, légbuborékos tésztát rejtve.


SZUPERGYORS FÁNK ÚJ KÖNTÖSBEN 20-25 db (egészségesebb összetevők)

20 dkg liszt (teljes kiőrlésű gabonából)
5 dkg cukor (nád, nyírfa vagy sztívia)
1 dkg sütőpor
2 tojás (bio, vagy szabadtartású)
20 dkg tejföl
olaj a sütéshez (magas égéspontú)

1. szűk 2 ujjnyi olajat magas falú lábosban, kis lángon tűzre teszünk
2. a lisztet, cukrot és a sütőport összekeverjük
3. a lisztes keverékbe beleöntjük a tejfölt, hozzáadjuk a tojást (egyesével, külön pohárban felütve - ha nem jó, ne kelljen mindent kidobni) és alaposan összekeverjük (sűrű, nokedli tészta állagú legyen)
4. egy csipet tésztával ellenőrizzük az olajat, ha forró, akkor habzsákba kanalazzuk a tésztát és kör alakban belenyomjuk a fánkokat az olajba
5. néhány perc alatt mindkét oldalát aranybarnára sütjük (egy darabot kettétörve ellenőrizzük, hogy belül is megsült-e)

Praktikák:
- minden fánk adagolásánál érdemes a tésztát a közepe felé irányítva "elcsípni", így szép kerek fánkok lesznek
- házi lekvárokkal tálaljuk
- a képen látható fánkok teljes kiőrlésű tönköly lisztből készültek

Napi útmutató: "Vagy találunk ott utat, vagy építünk egyet." Hannibal



szombat, február 19, 2011

Angol almáspite

Nagyon szeretem az almás pite összes verzióját, egy elvem van, minél több a töltelék, annál jobb, azonban mind közül is van egy nagy-nagy kedvenc.
Nem tudom, ezért lett-e ő kedvenc, mert életem egyik meghatározó utazásához kötődik az első találkozásunk, vagy egyszerűen csak tényleg az eddig evett legjobb, számomra utánozhatatlan.
Azt is be kell valljam, hogy ez nem egy házi készítésű sütemény és még csak nem is egészséges összetevőkből készül, de néha-néha belefér :-)
"Szerencse", hogy csak ritkán jutok hozzá, mert ő még a híres önkontrollomat is próbára teszi :-)
Nem is csigázom a kedélyeket, ő nem más, mint a Mr. Kipling Apple Pies.
A süteményt sajnos nem tudtam klónozni, de egy hasonlót elkészítettem.

ANGOL ALMÁS PITE 21 cm átmérőjű formára (egészségesebb összetevők)

tészta:
22 dkg liszt (teljes kiőrlésű gabonából)
2 dkg cukor (nád, nyírfa, vagy sztívia)
10 dkg hideg vaj (tisztított -ghí)
1 db tojás (bio, vagy szabadtartású)
töltelék:
1/2 kg alma
2 teáskanál fahéj
1 teáskanál őrölt gyömbér
5 dkg vaj (tisztított -ghí)
4 evőkanál cukor (nád, nyírfa, vagy sztívia)
1 evőkanál étkezési keményítő
1 db citrom

1. gyúrjuk össze a tészta hozzávalóit, könnyen gyúrható, lágy, de nem ragacsos tésztát kell kapnunk (ha szükséges 1-2 evőkanál hideg vizet adjunk hozzá), majd tegyük be a hűtőbe, amíg a töltelék elkészül
2. tisztítsuk meg és reszeljük le az almát (tökreszelőn), vagy szeljük apróra, majd a vajon, kis lángon kezdjük el párolni, közben adjunk hozzá kevés citromlevet (kb. negyed citrom) és fűszerezzük (fahéj, gyömbér, cukor)
3. amikor levet eresztett adjuk hozzá a keményítőt és főzzük össze
4. ha kissé meghűlt a töltelék, gyújtsuk be a sütőt 180 fokra (gázsütőnél 4-es fokozat) és vajazzunk ki egy piteformát, vagy hőálló tálat
5. 1/3-2/3 arányban osszuk el a tésztát és a nagyobbikat nyújtsuk ki a 0,3-0,5 cm vastag kerek formára, majd béleljük ki vele a tálat
6. adagoljuk a tésztára a tölteléket és egyenletesen oszlassuk el
7. a maradék tésztából sodorjunk vékony hengereket és rácsozzuk a sütemény tetejét
8. a 4. pontban írt hőfokon süssük aranybarnára (35-40 perc)

Praktikák:
- ha nem túl leveses az alma, a keményítő elhagyható
- a tészta és az alma közé lehet szórni darált diót
- a képen látható sütemény teljes kiőrlésű tönköly liszttel készült

Napi útmutató: "Időnként hátra kell lépni, hogy nagyobbat lehessen előre ugrani." Drabkina



csütörtök, február 17, 2011

Paradicsomos káposzta gombafasírttal

Igazi menzaebéd a paradicsomos káposzta, valamilyen fasírtnak nevezett gombóccal a tetején, emlékeztek kedves Főzőtündér barátaim?
Most itt az ideje, hogy elengedjük azokat az emlékeket és újakat alkossunk.

Íme, itt az egészséges és nem utolsó sorban nagyon finom változat :-)

PARADICSOMOS KÁPOSZTA 4 személyre (egészségesebb összetevők)

1,5 kg fehér fejes káposzta
20 dkg paradicsompüré (100 %-os)
1 db vöröshagyma
2-3 evőkanál olívaolaj (extra szűz)
3 db babérlevél
1/2 teáskanál őrölt kömény
6-8 szem borókabogyó
3 teáskanál cukor (nád, nyírfa, vagy sztívia)
só (természetes, nem finomított)
tört bors

GOMBAFASÍRT 15 db (egészségesebb összetevők)

25 dkg csiperke gomba
15 dkg liszt (teljes kiőrlésű, vagy zabpehelyliszt)
csipet só (természetes, nem finomított)
tört bors1 evőkanál petrezselyem
2 marék zsemlemorzsa (teljes kiőrlésű péksüteményből)
olaj a sütéshez (magas égéspontú)

Káposzta:
1. tisztítsuk meg a hagymát, vegyük le a káposzta felső 1-2 fedőlevelét és a fejet mossuk meg vízzel
2. a hagymát szeljük kockára, a káposztát vékony 5-6 cm hosszú csíkokra (a torzsát ne szeljük bele)
3. az olajon pároljuk meg a hagymát, majd tegyük rá a felcsíkozott káposztát és a babérlevelet, majd ízesítsük kevés sóval, tört borssal és tört borókabogyóval
4. öntsük fel vízzel a káposzta feléig (nem kell több víz, mert a káposzta sokat ereszt), keverjük össze és fedő alatt főzzük
5. kb. 20 perc után elegendő vizet ereszt a káposzta, ekkor ízesítsük a köménnyel és a cukorral, valamint adjuk hozzá a paradicsompürét
6. főzzük tovább fedő alatt, amíg a káposzta kellemesen ropogósra megfő
Fasírt:
1. amíg fő a káposzta, tisztítsuk meg és szeljük apróra a gombát
2. egy lábosban tegyük fel melegedni az olajat (kis lángon, ne hevüljön gyorsan és túl), 1,5-2 cm-ig érjen az edény falán nézve
3. fűszerezzük a gombát, adjuk hozzá a lisztet és alaposan keverjük, gyúrjuk össze
4. mélytányérba öntsük a zsemlemorzsát
5. a gombás masszából dió nagyságú golyókat, vagy rudakat formázzunk és hempergessük meg a zsemlemorzsában
6. csipet zsemlemorzsával próbáljuk ki, hogy megfelelő meleg-e az olaj (ha a morzsa rögtön el kezd sercegve sülni, akkor megfelelő)
7. közepes lángon süssük aranybarnára a pogácsákat (figyelve arra, hogy az olajban sercegve süljön, vagyis ne hűljön ki az olaj - ha kissé lehűlt, várjuk egy kicsit amíg a következő adagot sütjük)

Praktikák:
- a zöldség levesességétől és a liszt fajtájától is függ, mennyire lesz formázható a fasírt, ha nem akar összeállni, bele lehet ütni egy tojást (pl. a teljes kiőrlésű tönköly, vagy rozs liszttel kellően ragacsos, nem kell bele tojás)
- az egészségesebb elkészítésre tekintettel szűken bánjunk az olajjal, amiben sütünk
- egyszerre max. 4-5 db fasírtot süssünk, hogy ne hűtse le nagyon az olajat
- a képen látható fasírtok teljes zabpehely liszttel készültek

Napi útmutató: "Az ember nem más, mint testbe öltözött lélek." Joubert



kedd, február 15, 2011

Harrer Csokoládéműhely - James Bond csokiszentélye

Egy tárgy vagy tevékenység bemutatására általában múzeumi keretek között kerül sor, ahol az érdeklődőkkel a szakemberek közlik a száraz tényeket, majd megmutatják a produktumot. Ez is lehet érdekes, de valahogy ezzel a megoldással nem mindig sikerül átadni a teljes „igazságot”, csak egy külső, vékony rétegét. Mi hiányzik ilyenkor? Talán a kiállított tevékenység vagy tárgy azon sajátossága, ami szóban nem kifejezhető, csak érezni, átélni lehet azt.

A legújabb Harrer családtag - Csokoládéműhely és cukrászda (több kép: katt ide)

A soproni Harrer Csokoládéműhelyben jártunk.

Érdekes dolgokat tud teremteni, ha valaki tiszta szívből szereti azt, amit csinál és komoly energiát fektet abba, hogy ezt másoknak is átadja. Valahol itt indulhatott el a történet több mint 45 éve az osztrák-magyar határhoz közeli Mattersburgban. A Harrer família immár negyedik generációjába az elődök által belekódolt csokoládé iránti tisztelet és rajongás cseppet sem halványult, sőt!

A 15 éves soproni cukrászda cégére

Memivel még januárban találtuk ki, hogy szervezünk egy lazább hétvégét és beiktatunk egy kis csokis kitérőt a pihenésünkbe. Mindketten kedveljük a csokoládét, de inkább élvezeti, semmit unalomból majszolós értéke miatt. Nem titok, hogy a keserűbb áll legközelebb az ízlésünkhöz és szívesen csempészünk édességeinkbe is ebből a kincsből.

Mielőtt belemerülnék a sztoriba, két dolgot szeretnék helyre tenni:

1. Nem a csoki rontja a fogakat. Ezt legkedvesebb fogorvosunk közölte velünk, miközben éppen jó minőségű csokoládéját majszolta a rendelőjében. Én éppen a székben ültem akkorára tátott szájjal, hogy egy közepes sárgadinnyét simán eltüntettem volna, ebben a helyzetben meglehetősen szokatlannak hatott éppen ez a kijelentés. Nyilván megláthatta kissé elbutultan néző arcomat, mert rögtön hozzátette, hogy a megfelelő száj higiéné a dolog kulcsa. Magyarul, a kaja után kialakult savas kémhatás a ludas, amit szinte minden étel okoz.

2. A csoki nem hizlal. Legalább is akkor, ha ésszel esszük. Ez olyan, mint a vörösbor. A borban található antioxidánsok kimondottan jótékony hatással vannak az emberi szervezetre, de csak akkor, ha kisebb mennyiségben fogyasztjuk (pasik napi 2-3 dl, csajok napi 1-2 dl). Napi egy üveg zweigelt bepusszantása bizonyos idő után nem azt eredményezi, hogy bor „vérképző” hatása miatt véradó bajnokokká válunk, hanem azt, hogy amolyan Xanaxot nyelt lajhár-kaméleon keverékként kezdjük el megélni a mindennapjainkat, ebbe persze a rossz minőségű lőre vagy tablettás borika még inkább segítségünkre lesz.
Pontosan ez a helyzet a csokival! Számos előnye közül szintén kiemelhetőek az antioxidáns vegyületei, a véralvadást gátló hatása, de azt sem sokan tudják, hogy a csoki jótékony hatással van az emlékezet karbantartására, mert kétszer annyi foszfort tartalmazhat, mint a hal. Tessék kiguglizni, megéri! Itt is fontos a jó minőség (magas kakaótartalom) és a mértékletesség.

A kis kitérő után vissza Sopronba. Szállásunkról gyalog indultunk a csokiműhely felé, egyrészt mert így jobban felfedezhető a város, másrészt, mert a kóstolás egy pohár pezsgővel indul. Budapesti léptékhez szokva jó időben elindultunk, mert mégis csak a város másik végébe készülünk. Mindezt sikerült 20 perc alatt letudni úgy, hogy a végén igencsak belassult tempóra kapcsoltunk. Ennek köszönhetően viszont bő fél óra állt a rendelkezésünkre, hogy csodálkozzunk.
Amikor az épület elé értünk, én lecövekelt lábban megálltam és titokban elmorzsoltam két könnycseppet. Egy olyan épülettel álltam szemben, mint amilyen a James Bond filmekben a főgonosz óceánparti sziklára épült villája. (Kisgyerekkorom óta rajongok a James Bond filmekért, minden részét rongyosra néztem és persze azóta vagyok szerelmes az Aston Martin sportkocsikba...) Gyönyörűen megtervezett, domboldalra álmodott, végtelenül izgalmas kialakítású, merész formavilágú épület! Olyan titokzatosság sugárzik belőle, mintha legalább is a NASA titkos és jól álcázott laboratóriuma rejtőzködne 25 emelettel az épület alatt.

Képszerkesztővel "bolondított" épület

Említést érdemel Christoph Huber építész, aki fejéből kipattant ez a teraszplatós, félszinteltolásos gyönyörűség. Tutira ő is Bond rajongó, vagy csak jól álcázza! Erre szokás mondani, hogy a Harrer épülete kötelezően megnézendő valami.

Szerencsére az épületben nem egy világuralomra pályázó milliárdos lakik (James Bond mániások kedvéért például Emilio Largo vagy Francisco Scaramanga), hanem a Harrer család csokoládéműhelye és cukrászdája. A vendégtér hatalmas, az üvegfelületek szintén. Itt bizony az ablakpucolás több napos elfoglaltság… Cukrászoknak viszont ez a műhely maga lehet a gyönyör! A hatalmas térben szellősen berendezett gépészettel és bőséges természetes fénnyel a dolgozóknak egyáltalán nincs vakond érzete. Tudjátok, amikor egy ablaktalan fehérre csempézett lukban kell alkotni. A száz négyzetméter körüli üvegfelület a parkolóra és füves domboldalra néz, ami mögött a város nyújtózkodik. Nincs az a grillázs okozta égési sérülés, ami kedvét szegné az itt alkotó cukrászoknak. Elnézést, ezt azért nyilván máshogy látja az éppen sérült kolléga, de magával ragadott az épület. A vendégteret a műhelytől a kóstoltató terem választja el – unalmas ismételnem, hogy üvegfallal. Szégyenlős cukrászok ne adják be az önéletrajzukat ide.

Cukrász műhely luxus panorámával

A kívülről élesen sarkos épület belül lágyan íveltté alakul. A lekerekítések mellett a belsőépítész néhány háromszöget is becsempészett a gömb formájú lámpák közé – geometriai játék forró csokival. Az épület kialakításánál végig a trükközés és a szemlélődő megdöbbentése volt a cél. A rideg üveg és fém felületeket belül a natúr fa túlsúlyával kompenzálták, barátságos és modern hatású a beltér. Amikor a változatos, ámde egyszerű formavilággal már kissé megbarátkozott a retinánk, egy kis csoki és kávé mellett könnyedén gyönyörködhetünk a tájban, lévén, hogy a kávézó két komplett falfelületét üveggel váltotta ki a mérnök úr.

Geometria-orgia

Az épületről zárásként csak annyit mondanék, hogy igen, lehet így is tálalni valamit. Igen, ki lehet így is alakítani egy műhelyt, hogy az alkalmazottak ne érezzék magukat gályázó rabszolgáknak és kulturált emberi körülmények között csak arra terelődjön a figyelmük, ami éppen az aktuális feladat – alkotni szeretettel.

A csokikóstolásra egy délelőtti és egy délutáni időpont áll az érdeklődők rendelkezésére. Aki kíváncsi a cukrászokra is, az a délelőttire jelentkezzen be. A túra egy édes pezsgővel indult, amibe citromfűvel bolondított fehér trüffelgolyót rejtettek. Az alkoholmenteseknek más ízű trüffel jár, ezt a meglepit azonban nem lövöm le. Az ital után egy kisfilm következett arról, hogy a leszüretelt kakaóbab hogyan alakul csokivá. Bernadett, a „túravezetőnk” érezhetően nagy tudással és még nagyobb nyugalommal adta át nekünk az információkat. A nyugalom itt kulcsszó, de erről majd később.

Kimondottan élveztem, hogy nem csak verbálisan súroltuk a kakaóbabot és az abból előállított nyers csokoládét, hanem meg is ízlelhettük. A babot persze nem rágcsáltuk csak fogdostuk, de ahogy elnéztem, sok kóstoltatáson túlesett Bernadettünk könnyedén vette volna az „akadályt”, ha hirtelen elhatározásból a számba pöckölök egy babot. A fogorvosoktól túlzsúfolt Sopronban rutin feladat egy szépészeti rekonstrukció – de én ezt a pénzt inkább csokira tartogatom, no meg az Aston Martinra!

Nyers csokoládé

Az alapok elsajátítása után következett a cukorszintünk folyamatos feltornázása. A falra felszerelt, homokfújt Harrer logós alumínium csövek egy-egy üveg hengert rejtettek, amiben különböző országokból származó csokipasztillák pihentek. Kipróbálhattuk a Peruból, Venezuelából és más egzotikus kakaóbab termelő helyekről származó ízeket az egészen magas kakaótartalomtól a tejcsokiig.

Már itt beköszön Harrerék profizmusa, ugyanis saját összetételű ét- és tejcsokoládéjukat is kikísérletezték egy francia laboratóriumban, amelynek receptúrája szigorú titokként pihen egy termetes páncélszekrény mélyén. Nekünk nagyon tetszett a Harrer étcsoki ízvilága. Egy résztvevő a tejcsokira esküdött és szorgos hörcsög módjára meg is próbálta kideríteni pofazacskóinak maximális kapacitását. Ebben a helyzetében szerencsére Psota Irén nevének kiejtésével nem próbálkozott.

Végtelen türelmű Bernadett és HeF

A kóstoltatás következő fokozata az LCD tévék alatti, falba rejtett csokis fiókok kinyitása, ahol tányérokon közel negyven(!!) féle csokoládét próbálhattunk ki. Kardamomos, chilis, rózsaborsos, gyümölcsös ízesítésű, vörösboros (Harrer fejlesztés) és még megannyi változat. Már a látványuk aktiválta az agyalapi mirigyem endorfin gyárát, rendkívül boldog lettem, hogy a fiókok nem maradtak rejtve előlünk.
Aki ezt a dózist is túlélte, átkúszhatott a csokiszökőkúthoz, ahol Bernadett készségesen mártogatta az almákat, banánokat, epreket és kiviket, miközben a felé intézett szakmai és kevésbé szakmai kérdéseket is kedvesen megválaszolta. Kimondottan örültem, hogy nem a vendégek pancsoltak a csokiban!



Végül amolyan zárszóként még a kezünkbe nyomtak egy kis pohár forró csokit, ami akkor éppen nem tűnt jó ötletnek, de szívemre tett kezemmel be kell valljam, hogy mégis. Édes íze ellenére sikerült felhelyeznie arra a gyakran emlegetett betűre a pontot. A legális élvezeti szerektől túladagolva pihegtem a tér közepén elhelyezett egyik puffon és az arcomra költözött széles vigyor mellett észrevettem, hogy közben Bernadett kedvesen lezárta a kalandtúrát és a résztvevők elkezdtek kiáramolni a teremből. Ettől lettem igazán boldog, mert gyorsan felkaptam a fényképezőgépet és olyan kattogásba kezdtem, hogy a Nikon zárszerkezete enyhén megolvadt. Memi is kihasználta a nem várt ziccert és beszélgetésbe elegyedett túravezetőnkkel immár éhen veszni készülő bulldózer zabagépek rohangálása nélkül, amolyan kötetlenül. Na ezen a ponton éreztem azt, hogy igen, ez egy olyan élmény, amit ugyan ki lehet hagyni egy életből, de minek?!

A csokipasztillákat rejtő alumínium csövek

Korábban szót ejtettem Bernadett rendkívüli nyugalmáról. Erre most térnék ki, illetve a témát egy csokoládékóstolós viselkedési gyorstalpalóra futtatnám ki. Ha jól emlékszem úgy 15-en lehettünk látogatók, ebből két 1-3 év közötti manó volt. Ők nagyon aranyosak voltak ugyan, de más irányú érdeklődési körük miatt sikoltozás-rohangálás-üvegfal rugdosás hármasban merült ki a jelenlétük. Bernadettünknek nem csak ezzel kellett „megküzdenie”, hanem azzal az attitűddel is, hogy „Amit kifizettem, le is akarom pusztítani, kerül amibe kerül!! Ahéccencségit!” gondolkodásmóddal. Pedig még az elején tisztáztuk, hogy a 40 féle csokiból korlátlan a fogyasztás, és a gyümölcsökből is bőséges volt a kínálat.

Csokoládé kóstoló viselkedési gyorstalpaló

1. 5 éves kor alatti gyerkőcöt lehetőség szerint ne vigyél kóstolóra. Harrerék szívesen látják, de sem Te (a kergetőző szülő), sem a gyerek nem fogja élvezni, legkevésbé pedig azon látogatótársak, akik valamennyire is kíváncsiak a témára.

2. A korlátlan fogyasztással aposztrofált kínálókat fölösleges testi jelenléteddel őrizned, egyrészről mert utántöltik, másrészről mert a tányérok nem másznak el, végül pedig azért, hogy a többiek is hozzáférhessenek.

3. A csokoládé mellé készített csipesznek funkciója van. Nem azért van ott, mert a személyzet összekeverte a csokit a kockacukorral, hanem azért, hogy a csokihoz ne kézzel nyúlj hozzá – gyerekkori cseppfertőzésről szóló okítások témakör felelevenítése.

4. A csokiszökőkút mellé bekészített gyümölcsök nem az éves vitaminbevitelt hivatottak fedezni, csupán az a céljuk, hogy az olvasztott csokoládé és gyümölcs ízharmóniáját demonstrálják, kimondottan nagy összpontosítást igényel, de próbálj meg figyelni arra, hogy rajtad kívül még vannak néhányan a helyiségben.

5. Óvatosan a hirtelen nagy dózisú csokoládé bevitellel, rövid idő alatt nagyon megemelheti a vércukorszintet, ami nem előnyös a szervezet számára. Magyarul, nem az a cél, hogy a belépő összegét hányszorosan tudjuk felfalni a tányérokról, itt is fontos szabály a mértékletesség, de talán még fontosabb a figyelem magunk és mások irányába.

A gyönyör forrása

Leszámítva a csoporttársaink némelyikéből tökéletesen hiányzó társasági viselkedési normákat, a kóstoló hosszútávra meghatározó élmény marad mindkettőnk számára! Jó volt látni, hallani és érezni a csokoládékészítés iránti elkötelezettséget, szeretetet és nem utolsó sorban megfigyelni azt, hogy kulturált körülmények között is lehet ilyesmivel foglalkozni. A műhely patika tisztaságú volt, ugyanúgy, ahogy a cukrászok, ami első sorban nem pénz kérdése, mégis kevés hasonló példát látni. Az is tisztán látszott, hogy mindenki tudja, hogy mi a dolga és nem csak azért, mert közben a félemeletről tucatnyi szempár nézte őket. Az már csak halkan megjegyzendő tény, hogy a szalon érzetű műhely ellenére Harrerék ár/értékaránya optimális. Nyilván nem étbevonó árkategóriában fociznak, de nem is keresem a nyelvemmel a csokiba rejtett aranyrögöket az ár kapcsán.

Sikerült két szó erejéig találkozni Harrer-Abosi Beatrixszal – a névből gondolom rémlik, hogy köze van a céghez! :-) Ő éppen Szigetszentmiklósra indult egy főzőiskolába, de lelkemre kötötte, hogy nyugodtan hívjam fel, ha lenne még kérdésem. Természetesen van, de nyugalom, nem a titkos receptúra a cél! Talán éppen annak az egyeztetése, hogy mikor rendezik a következő borkóstolóval egybekötött csokikóstolást – éljen a hedonizmus!

A „gyárlátogatást” követően a csoki okozta boldogsághormon túltengésünkben igazán perverz ötletünk támadt Memivel, átsétáltunk Harrerék várkerületi cukijába, hogy stílusosan ott vezessük le az élményeinket. Tudom, szentségtörés, de én a kávé mellé kértem egy sört és továbbra is méla vigyorral az arcomon elpöfékeltem egy szivarkát.

Belvárosi Harrer cuki

Így végiggondolva a történteket boldog vagyok. Ennek oka nem az elfogyasztott – szokásaimhoz képest hegynyi – csokoládé, hanem az, hogy olyan kézművesekbe futottunk, akiknek fontos az, hogy mit és hogyan készítenek, valamint ebben maximalisták. Biztos vagyok benne, hogy a csodálatos műhelyért néhányan sárgulnak az irigységtől, de ez magyar „betegség” – nem vagyunk képesek örülni más sikereinek, mert azt gondoljuk, hogy előlünk vette el. Pedig ez orbitális ostobaság! Ráadásul az irigyek általában hajlamosak figyelmen kívül hagyni a sikerig vezető utat, annak hosszát és a kőkemény kitartást, aminek az eredményét Harreréknél láthatjuk.

Nagyon örülünk, hogy mindezt átélhettük és drukkolunk, hogy a Harrer Csokoládéműhelyben még sokáig készülhessenek csokoládék, bonbonok, sütik és a többiek. Közben elfogyott a „madár látta merlot”-s csokim is, így a beszámolót is befejezem.


vasárnap, február 13, 2011

Epermisu, avagy epres tiramisu

Valentin napig még elkészíthető ez a finomság. Rózsaszín, édes, krémes, egy pohár kellemesen hűs pezsgő és minden adott a romantikához... Ezzel az édességgel, akár egyedül is :-)
Kivételesen fagyasztott gyümölcsből javaslom, nemcsak azért, mert épp nincs eperszezon (legalább is itthon), hanem azért is, mert felolvadva a leve kiváló a mártogatóhoz.

EPERMISU 24x24-es tálra (egészségesebb összetevők)

5-6 evőkanál cukor, ebből 4 a pudingba,1-2 a mártogatóba (nád, nyírfa, vagy sztívia)
40 dkg fagyasztott eper
25 dkg mascarpone
1 doboz (min. 40 db) babapiskóta (teljes kiőrlésű)
1 zacskó vaníliás cukor (nád cukorból)
1 csomag vanília ízű pudingpor
1/2 l tej (gabonatej)
díszítéshez fehér csoki, vagy darabolt mandula

1. olvasszuk ki az epret és tegyük külön edénybe a leszűrt levét és a gyümölcsöt
2. a lébe tegyünk 1-2 evőkanál cukrot és a vaníliás cukrot és kevergessük, amíg felolvad (ez lesz a mártogató lé)
3. a leírás szerint főzzük meg a pudingot és tegyük félre hűlni
4. a gyümölcsöt turmixoljuk le, adjuk hozzá a mascarpone-t és a pudingot (ne legyen meleg, mert összerántja a krémet), keverjük össze alaposan
5. a babapiskótákat egyesével nyomjuk a mártogató lébe (fedje el) 2-3 másodpercre (ne áztassuk el, még a krémből is szív fel nedvességet) és egymás mellé sorakoztatva tegyük a tál aljába
6. felezzük el a krémet és terítsük el egyenletesen az alsó piskóta rétegre
7. a második sor piskótát ugyanúgy mártsuk a lébe és tegyük egymás mellé, majd fedjük be egyenletesen a maradék krémmel
8. a tetejét díszíthetjük reszelt fehér csokoládéval, vagy apróra szelt mandulával, esetleg friss eperrel

Praktikák:
- mascarpone helyett natúr krémsajt is használható
- házi babapiskótával is készíthetjük
- díszítésként használjunk reszelt fehér csokoládét, vagy aprított mandulát, friss epret
- a képen látható sütemény teljes kiőrlésű babapiskótából készült

Napi útmutató: "A mosoly a boldogság nemzetközi nyelve." Thich Nhat Hanh



péntek, február 11, 2011

Az első forgatás...

HeF kenyere az írás és a szó, így nem is bátorkodom ezután a beszámoló után hasonlót írni, én inkább maradok a fakanál megközelítésnél.
Annyi kulisszatitkot még elárulok, hogy hangosan kacagva olvastam az írását először és van benne olyan gyermekkori élménye, amelyet az elmúlt 14 év alatt még én sem hallottam...

Szóval, milyen is volt az első forgatás? Óriási élmény...
Előző este annyi drukk volt bennem, mint életem első prezentációja előtt, aztán eljött a nap és úgy döntöttem, csak hagyom, hogy minden történjen a maga ütemében, nem tervezek előre, nem akarok kontrollálni, egyszerűen csak jól fogom érezni magamat.

Így is lett, a teljes csapat olyan kedvesen és természetességgel fogadott bennünket, mintha régóta együtt dolgoznánk. Sanyi a Séf elmondta, mit, hol találok és gyakorlatilag azonnal olyan érzésem volt, mintha a saját konyhámban lennék, megjegyzem szívesen elfogadnám :-)

A torta sütése közben adódtak apró meglepetések, a tortaforma hatalmas méretét csak akkor vettem észre, amikor kisült a torta, a mascarpone krém pedig jóval lágyabb volt, mint amit használni szoktam, ennek ellenére minden könnyedén, gördülékenyen zajlott és a torta is elkészült. Ja, persze elfelejtettük megkóstolni, mielőtt eljöttünk, de a madarak azt csiripelték, hogy finom volt :-)

Összességében csak hálámat és köszönetemet fejezhetem ki Sanyinak és a teljes csapatnak, örülök, hogy Velük lehettünk és remélem lesz folytatás... :-)

Revansként szerettem volna megosztani Veletek néhány fotót HeF-ről, ahogy sertepertél a forgatáson, de most derült ki, hogy Róla nem készítettünk képet, lehet azért, mert Nála volt a gép...


szerda, február 09, 2011

Főzőcske lencsén keresztül

Memivel elhatároztuk, hogy a Miele Főzőiskolájában történt forgatásról mindketten írunk pár sor. Ennek nagyon egyszerű oka van, kis Memim asszisztálva főzött, míg én főzést asszisztáltam, pontosabban a fényképezőgép lencséjén keresztül követtem az események pörgését. Előre jelzem, ne várjatok gasztronómiai beszámolót, azt Memire bízom.


A dolog pikantériája, hogy a Miele nevű német háztartási készülékeket gyártó cég irodaházában történt mindez. Marketinges szakemberként persze már korábban lejött, hogy a főzőiskola egy jó lehetőség arra, hogy a márkát kevésbé direkt módon tolják az érdeklődők szeme elé, de itthon a Miele név amúgy is hendikeppes. Sokan a kevésbé minőségi Nile márkával keverik, amit a rossz nyelvek szerint az Elin (osztrák márkanév) megfordításából képeztek, de persze a "hivatalos" verzió a Nílus folyóval és a núbiaiakkal mossa össze a márkát- teljes képzavar. Ráadásul a tartósságra kihegyezett fogalmi párhuzam pont erre a gyártóra nem igaz, de ezt csak a személyes tapasztalataim mondatják velem, márkatörténeti kicsapongásom ezzel befejezem.


Az impozáns épület földszintje egy high-tech játszótérre emlékeztet azok számára, akik kicsit is érdeklődnek a technika és design iránt. A bemutatóterem németes egyszerűségű, letisztult és elegáns - de helyenként kimondottan trükkös kialakítása rögtön helyére teszi az addig kétségek között "őrlődő" látogatót: Ezek prémium termékek. Tipikusan hazai prekoncepció, hogy amire a prémium billogot ráütik, az rögtön három nullát magához vonz az árcédulán, miközben a csili-vili forma alatt közel megegyező technológia lapul, mint az ismeretlenebb nevű, fehér fröccsöntött műanyag köntösbe bújtatott "gazdaságos árú" társaik. Nem estem neki a készülékeknek csavarhúzóval, egyrészt, mert ennek eldöntése nem az én tisztem, másrészt Sanyi a Séf biztos, hogy frissen fent haleffel kergetett volna az épület körül és nem futkározni jöttünk hanem főzni. Illetve én gombokat nyomkodni és kiállított eszközöket piszkálni - mert elképesztően kíváncsi a természetem. Egy biztos, ha igazságügyi helyszínelők átvizsgálnák a terepet, tutira rám húznának minden rosszaságot, mert az ujjlenyomatom szinte mindenhol megtalálható leszámítva az ott dolgozókat. Ezúton kérek elnézést a takarítóktól, legközelebb viszek nekik egy kis házi bonbont vigasztalásul.

Sanyi a Séffel egy kávé mellett kezdtük meg személyes ismerkedésünket. A kávé amolyan kis rettenetes volt. Nem az íze, hanem az ereje miatt - stílusosan Miele kávéfőzőből. Woah! :-) Erre persze szükségem is volt, mert az aktuális napi ritmusunkhoz képes nagyon korán csörgött az ébresztő óra, félálomban agonizálva egy pillanatra még az is megfordult a fejemben, hogy "Most komolyan, tényleg ilyenkor kell kelnem??" na de ezt inkább nem reklámozom. Sanyi rendkívül közvetlen és kedves stílusa sokat segített, mert Memin láttam azért a feszkó kisebb jeleit. Nem titok, először vettünk részt ilyen forgatáson.

A főzésre nem a bemutatóteremben került sor, hanem egy mozgatható üvegfallal elválasztott tankonyhának berendezett helységben. A tankonyha ugyan nem teljesen tökéletes megfogalmazás, mert itt nem csak okítás történik, hanem haveri társaságok is kibérelhetik egy kis esti főzőcskére, így nem kell sorsot húzni, hogy kinek kell felajánlania a konyháját, hogy aztán hajnalig tartó takarításba forduljon a buli a vendégek távoztával. Ja és szomszédok sincsenek, ami cseppet sem elhanyagolható tény. Marketing szempontból pedig ügyes indirekt reklám - minden Miele az ember körül. Mielesz velünk?! :-)


Az első felvonásban a torta tésztáját kavarták össze a SanyiSéfMemiék, majd jött egy szusszanás a krém elkészítése előtt. Már előző este elhatároztam, hogy megpróbálok minél több képet és amatőr videót lőni az eseményen, ezért minden lehetséges eszközből kiműtöttem a memóriakártyákat. A vizuális archiválásért felelős mesterek profi felszereléssel vonultak fel, amiből külön említést érdemelnek a reflektorok. Ezek nem a felforrósodós, szaunázós készülékek voltak így legalább izzadni nem kellett. Mély szerelembe is estem ezen reflektorok irányába, mert az otthoni "stúdióm" két 500W-os építkezéseken használt halogénből áll. Jó a fényük, de gyakori, hogy az isteni ételillatot gyorsan felváltja a malacperzselés szaga, mert éppen a karomról vagy a fülemről égetem le a szőrt, miközben a képeket lövöldözöm. Nem ér nevetni, mindenkinek pelyhes a füle! Azaz nekem már csak pár eldugott részen az előbb leírtak miatt.

A stáb láthatóan összeszokott tagjai pár perc alatt összeizgatták a technikát, a kávézás után Memi már a saját varrású kötényében rohangált, miközben a mikroportot próbálta a technikus felerősíteni rá. Arra azért szeretném felhívni a figyelmeteket, hogy a Receptműves arculati színei köszönnek vissza a kötényen, nevezetesen a sötétzöld és a sárga. Igen, épül a márka, majdnem készült rávasalható logó is, de ezen a ponton lefékeztem marketinges önmagam. Azt azért szeretném megemlíteni, hogy belevágtam a kötény-optimalizáló bizniszbe. Memi nekem is varrt egy gyönyörű darabot, amire én zseb helyett kóstoló kanál tartót és konyharuha pántot kértem. Ha már csináljuk, ne csak szép, hasznos is legyen! Jöhetnek a megrendelések! :)))))))

A recept rövid átbeszélését követően szinte azonnal indult a felvétel. A felvételeket készítő srácok mellett nekem sem volt könnyű dolgom, mert a bevilágítás természetesen a kamerákra volt optimalizálva, emiatt folyamatosa az ISO érzékenységgel, fehéregyensúllyal, záridővel és egyéb beállításokkal küzdöttem több-kevesebb sikerrel. Rövid idő után azonban fordult a kocka, Memi pillanatok alatt otthonosan kezdte érezni magát az új helyzetben, emiatt a srácoknak egyre könnyebb dolguk lett, de ez Memi részéről nem volt meglepő, hozzá van szokva ahhoz, hogy sok ember előtt prezentáljon.

Ebben a tekintetben különbözünk, én amolyan statikus exhibicionistának aposztrofálom magam - saját elnevezést is kreálva erre. Mit is jelent ez? Szívesen látom magam vissza képeken, de nagyon nem szeretek élőben szerepelni emberek előtt. Erre zsenge gyerekkoromban jöttem rá, amikor kisiskolásként beválogattak azon kiváltságos gyerekek közé, akik verset szavalhattak a díszvendég orosz katonabácsiknak. Szépen megtanultam a rám osztott verset, bár már akkor sem értettem, hogy mi a fenét ért egy orosz katona a magyar versből, mindegy. Színpadra lépésem előtt egy lányka szavalt valamit gyönyörűen folyékonyan oroszul, ami után a kórus jött majd én. Nyivák végén kisétáltam a mikrofonhoz, mélyen belenéztem mind a 20 katonabácsi szemébe - egyszerre -, és ezzel a mozdulattal be is nyomtam az "azonnali törlés" üzemmódot fiatal agyamban. Olyan jól sikerült, hogy ezen a ponton már a vers címére és írójára sem emlékeztem. Ezt követően a néma csöndben gyorsan elpirultam, elcsipogtam egy vékonyka "Csókolom"-ot és lesétáltam a színpadról. Szerintem a katona bácsik örökre a szívükbe zártak, mert 5 perccel lerövidítettem a kínszenvedésüket. Na életem ezen korai pontján értettem meg, hogy én inkább nem erőltetem a színpadot és a szereplést.

De vissza a főzéshez. Ott hagytam abba, hogy tészta a sütőben és éppen szusszanunk. Végre mehetek megint játszani a bemutatóterembe! Most gyorsra fogtam a tapit, mert nem szerettem volna lemaradni a folytatásról. Csak pár farácsot húztam ki a borhűtőből és már kanyarodtam is a tankonyha felé. "Vesztemre", mert közben elkezdtünk beszélgetni Séf Sanyival a sütőkről és amikor arra a pontra ért, hogy a sütőhöz csatlakoztatott maghőmérséklet mérő segítségével a sütő nem engedi a berakott ételt az előre beprogramozott hőmérséklet felé emelkedni sütés közben , illetve hogy szárítási funkcióval is tud sütni megelégeltem a technikát és párás szemmel gondoltam az otthoni sokat megélt gáztűzhelyünkre. Nyelvemen volt, de végül nem tettem fel neki a kérdést, hogy ugye azért még nekem kell megennem az ételt?! :) De persze mit csodálkozom ezen, 30 éve a fekete bakelit telefon volt a legmenőbb dolog. Nem a készülék miatt, hanem mert akinek ilyen volt, oda valszeg telefonvonal is tartozott. És most? Az a ciki, ha nincs nyócvanhat eszköz és hatszáz program besűrítve egy mobilba. Az mellékes, hogy egyébként telefonálni lehet-e vele.

A krém összekeverése is ripsz-ropsz megtörtént, ismét gördülékenyen, elsőre. Ezen a ponton jött a nem várt error üzenet a rendszerbe. Sanyinak nagy van - tortaformából, ennek eredménye, hogy a tészta magassága a nagyobb szétterülés miatt visszafogottabb lett. Gond egy szál se, ahhoz elég vastag, hogy kétfelé vágjuk. Na itt revansot vettünk, előhúztuk a fémhúros tortavágónkat. Memi adta a kegyelemdöfést azzal, hogy közölte Sanyival, olyan húr van a tortavágón, mint a gitáromon az E6-os. Séfünk sokat mondó mosollyal kézbe vette a műszert, de végül nem bajlódott a lelkes amatőrök eszközével, inkább a profi megoldást - a hatalmas kést választotta.

Már csak a nyúl arcának kivágása maradt marcipánból és a torta megkenése. A marcipánhoz Memi otthon papír sablonokat vágott - mert hogy néz ki egy nyúl felemás fülekkel??! Főszereplőink felváltva kanyarították ki nyúl koma marcipán alkatrészeit, majd következett a torta megkenése a mascarpone alapú krémmel. Ezen a ponton a kamerát kezelő kollega elhatározta, hogy csinál egy jó közeli felvételt és ezzel a lendülettel a kamera Memi és a torta közé került, azzal a szóbeli utasítással, hogy úgy kenje Memi a krémet, hogy jól látható legyen a felvételen. Na Asszonykám itt érezte az igazi kihívást. Emlékezetből bekenni egy - a vékonysága miatt a legkevesebb mértékben sem stabil tortalapot úgy, hogy a krémből a méreg drága kamera azért ne kapjon, de a kézmozdulatok se olyannak tűnjenek, mint amikor egy kiskutya haverkodik a tükörképével . Szerintem megoldotta, de én egy másik gépen keresztül dokumentáltam az eseményeket, ha éppen nem röhögcséltem.

Végül a kókuszreszeléket követően a marcipán díszek is elnyerték méltó helyüket, már csak az a felvétel maradt hátra, hogy Séf Sanyi és Memi diadalittasan egy gardrób szoba méretű (na milyen márkájú?) hűtőszekrénybe helyezik a művet. Ez persze két lépésből áll, mert egyik kameraállásból felveszik hátulról ahogy ajtó nyit-torta be, majd kamera be a hűtő polcra és az előbbi mozdulat, csak elölről. Igen ám, de Sanyi nem egy alacsony ember és bár Memi sem zsebcirkáló, a kettejük közötti magasságkülönbség ahhoz éppen elég volt, hogy a hűtőbe helyezett, pezsgős üveggel megtámasztott kamera a következő képet rögzítse: Ajtó nyílik, majd egy szőke fejbúb és egy nyak közelít egy nyulas tortával. Miután egyértelmű volt, hogy ezt a kamera állítgatásával kissé bonyolultabb abszolválni, jött a rendezői instrukció. Nem, nem az, hogy Memi, nőj 10 centit, hanem az, hogy Sanyi, rogyasszál be. Séfünk gyakorlottságát és profizmusát jelzi, hogy a kicsit sem kényelmes testtartást játszi könnyedséggel vette fel és a következő pillanatban a torta már a felvételen is beért a hűtőbe.

A kalandunk tulajdonképpen itt véget is ért, mert bár a torta még kikerült a napsütésben az épület mögötti gyepre amolyan "Nyuszitorta ül a fűben" stílusban, de a főzőcske befejeződött. Nagyon jó hangulatban telt el az a pár óra és nehezen feledhető emlékekkel gazdagodtunk. Sanyi a Séf persze nem állt meg, percekkel később már a spenótos lasagne előkészítésén dolgozott. Aznap még négy másik ételt kellett elkészítenie.

Távozásunkkor "Rita konyhája" is befutott, alias Hadarik Rita. Jó volt megismerkedni Ritával, mert hasonló elveket követ ő is a főzésben, mint amilyeneket mi is vallunk és szerencsére neki is megvan a határozott véleménye a most übertrendinek kikiáltott irányzatokról. Erre most nem térek ki, majd egy másik alkalommal, de Ritát ezúton is pusziljuk mindketten.

Ja és ha már szakmázással kezdtem, ezzel is fejezném be. Marketinges zsigeri ellenállásom már az elején elillant, amikor is a köszöntés mellé nem egy adag prospektust nyomtak a kezembe, hanem a felvételről kezdtünk beszélgetni. Kifejezetten örültem annak is, hogy a főzőcske során nem akart senki meggyőzni arról, hogy Miele nélkül kietlen és semmitmondó az életünk - annak ellenére, hogy más márkák folyamatosan próbálkoznak ezzel a nyilvánvaló hülyeséggel. Jól esett "csak" főzni egyet a nyilvánvalóan tökéletes gépekkel.

Még több kép a forgatásról.

Werkfilm a főzőcskéről



Csőben sült zöldséges tészta

A makaróni torta sok pozitív visszajelzést kapott az egyik legnagyobb netes szakácskönyv oldalain, így újból egy csőben sült tészta receptet hoztam.
Ez is egy jolly-joker étel, gyorsan elkészíthető, akár nagyobb adagban is, szinte bármilyen zöldség illik hozzá, lehet tejszín, vagy paradicsom alapú és akár húsos, vagy vega.
Szinte lehetetlen kétszer ugyanúgy elkészíteni, hacsak nem épp ez a cél :-)

CSŐBEN SÜLT ZÖLDSÉGES TÉSZTA 4 személyre (egészségesebb összetevők)
25 dkg száraztészta (teljes kiőrlésű gabonából)
50 dkg brokkoli
50 dkg csiperke gomba
2 dl tejszín (gabona tejszín)
1 db vöröshagyma
3 gerezd fokhagyma
só (himalája)
tört rózsabors (lehet hagyományos is)
petrezselyem
2 evőkanál olivaolaj (extra szűz)
10 dkg kemény sajt

1. főzzük fogkeményre a tésztát, közben állítsuk össze a mártást
2. tisztítsuk meg a zöldségeket, a hagymát kockázzuk, a fokhagymát apróra kockázzuk (vagy reszeljük, ekkor intenzívebb az íze), a gombát vékonyan szeleteljük, a brokkolit szedjük apró rózsáira, a szárát hámozzuk meg (a fás részt), majd karikázzuk
3. olivaolajon pároljuk meg a vöröshagymát (csipet sóval, így könnyebben kiengedi a levét és az ízét), adjuk hozzá a tört borsot (kellemes ízt kap a pirítástól), majd a fokhagymát
4. tegyük rá a gombát és a brokkolit, majd fűszerezzük és pároljuk a zöldségeket fogkeményre (ha kicsit keményebb az is jó, mert még sütni is fogjuk)
5. adjuk hozzá a tejszínt és forraljuk össze
6. ha megfőtt a tészta, szűrjük le, adjuk a mártáshoz és keverjük össze alaposan
7. gyújtsuk be a sütőt 180 fokra (gázsütőnél 4-es fokozat) és vajazzuk ki a sütőedényt (nálam 27x27-es tál) és reszeljük le a sajtot
8. öntsük a mártásos tésztát a tálba, egyenletesen oszlassuk el és szórjuk meg sajttal
9. 10-15 perc alatt süssük aranybarnára a sajtot a 7. pontban írt hőfokon

Praktikák:
- bátran variálhatók a zöldséged, de "vércsék és pumák" akár hússal is készíthetik a mártást (ekkor a vöröshagyma és a zöldségek közé kell a sorrendbe beékelni a húst)
- gabona tejszínnel is el lehet készíteni

Napi útmutató: "Hangold össze a tetteidet úgy, hogy harmonizáljanak az értékeiddel és azzal a belső tudással, hogy mi a jó számodra." Angyali üzenetek




hétfő, február 07, 2011

Keleties tésztasaláta

Bevallom nagyom szeretem a keleties ízvilágot, jó lenne egyszer az autentikus ételt is megkóstolni ott, ahol nem "kínai, vagy japán kajának", hanem egyszerűen csak "kajának" hívják ezeket az ételeket :-)
Sok évvel ezelőtt egy kínai étteremben ettem hasonló tésztasalátát, az alapján kísérleteztem az előállításkor. Tippem szerint az valamilyen ecettel készült, de szójaszósszal talán még finomabb.

KELETIES TÉSZTASALÁTA 4 személyre
15 dkg rizstészta (lehet mungóbab, vagyis üvegtészta is)
1 db sárgarépa
1/2 kígyóuborka
3-4 evőkanál szójaszósz

1. a tésztát a típusának megfelelően, az útmutató szerint "főzzük ki" (az üvegtésztát csak áztetni kell)
2. a sárgarépát tisztítsuk, az uborkát mossuk meg és mindkettőt szeljük vékony csíkokra (aki nem akar ezzel bíbelődni, tökreszelőn reszelje le)
3. keverjük a zöldségeket a megpuhult tésztához
4. adjuk a szójaszószt a tésztához és alaposan keverjük össze (a 2. evőkanál szójaszósz bekeverése után kóstoljuk meg, mivel elég sós, a további szójaszószt ízlés szerint adjuk hozzá)

Praktikák:
- bármilyen tésztából elkészíthető
- még színesebb a saláta, ha egy kápia, vagy egy fél kaliforniai paprikát is beleszelünk

Napi útmutató: "A sikerhez vezető út csak egyetlen helyen kezdődhet: ott, ahol most állunk, legyen ez az ott bárhol is." E.Wheeler



vasárnap, február 06, 2011

Hústekercs héjában sült krumlival

Engedve a kedves ráhatásnak, Férjecske kedvéért újra húsétel a terítéken, DE belecsempésztem egy kis spenótot és zsenge zöldbabot.
Hús ide, hús oda, az eredmény még engem is meggyőzött :-)

HÚSTEKERCS HÉJÁBAN SÜLT KRUMPLIVAL 4 személyre (egészségesebb összetevők)
Hústekercs:
50 dkg karaj szeletelve
25 dkg spenótlevél
hússzeletenként 3-4 (vékony) karika kolbász
hússzeletenként 1 (vékony) szelet sajt
kevés só (himalája)
tört bors
fogpiszkáló, vagy hústű
Zöldbab:
50 dkg zöldbab
1 evőkanál vaj
csipet só (himalája)
tört bors
Krumpli:
személyenként 2-3 krumpli
csipet só (himalája)
alufólia
Öntet:
1 kis doboz tejföl (csökkentett zsírtartalmú)
1 db lilahagyma
csipet só (himalája)
tört bors

1. klopfoljuk ki a karajszeleteket 0,5 cm vastagra, a szélein ejtsünk néhány apró (2-3 mm bemetszést, így sülés közben nem ugrik össze a hús)
2. csipet sóval és tört borssal ízesítsük, majd tegyünk rá néhány levél spenótot, kolbászkarikát és egy szelet sajtot és tekerjük föl (fogpiszkálóval, vagy hústűvel rögzítsük), tegyük ezt minden szelet hússal
3. gyújtsuk be a sütőt 180 fokra (gázsütőnél 4-es fokozat) és vajazzuk ki a sütőedényt
4. rakjuk a sütőedénybe a hústekercset, fedjük le alufóliával és süssük 20 percig, majd ezt követően fedés nélkül süssük pirosra (10-15 perc)
5. mossuk meg alaposan a krumplit, helyezzük egyesével egy-egy darab alufóliára és mielőtt betekernénk a fóliát, szórjunk a krumplira egy csipet sót
6. a betekert krumplikat sütőlapra téve tegyük a hús alá sülni
7. serpenyőben olvasszuk fel a vajat és pároljuk a zöldbabot fogkeményre, közben ízesítsük
8. szeljük nagyon apróra a lilahagymát, adjuk a tejfölhöz, ízesítsük, majd, ha minden megsült tálalhatunk

Praktikák:
- a hústekercsből kihagyható a sajt, anélkül is finom, illetve a tekercs megszórható tetszés szerinti fűszerekkel sütés előtt
- mártásként tartár is készíthető hozzá

Napi útmutató: "Annyira vagy boldog, amennyire megengeded magadnak." M. Morgan



szombat, február 05, 2011

Sajtos tallér

Ritkán szoktunk a tv előtt rágcsálni (lehet, hogy azért, mert keveset nézzük? :-), de valamelyik nap nagyon szerettem volna valami sósat ropogtatni.
Így született ez a sajtos-sós korong, vagy tallér.

SAJTOS TALLÉR
28-30 db (egészségesebb összetevők)

30 dkg liszt (teljes kiőrlésű gabonából)
10 dkg kemény sajt
1/2 csomag sütőpor (bio, foszfátmentes)
1/2 kicsi tejföl (csökkentett zsírtartalmú)
12,5 dkg vaj (tisztított -ghí)
2 csapott teáskanál só (himalája)
1 teáskanál őrölt kömény
1 db tojás (bio, vagy szabadtartású)

1. reszeljük le a sajtot (egy kis maréknyit hagyjuk meg a szóráshoz)
2. a sütőport keverjük el a lisztben, morzsoljuk a vajat a liszthez és gyúrjuk össze a többi alapanyaggal (kivéve egy kevés reszelt sajt)
Ha kézzel morzsoltuk a vajat és így felmelegedett a tészta, 10 percre tegyük be a hűtőbe (hidegen könnyebb nyújtani), ha aprító géppel dolgoztunk, akkor ez nem szükséges. 3. gyújtsuk be a sütőt 180 fokra (gázssütőnél 4-es fokozat), vajazzuk ki a tepsit és készítsük elő a kenéshez a tojást (verjük fel egy edényben és vegyük elő a kenőeszközt)
4. nyújtsuk ki a tésztát 1/2 cm vékonyra és szaggassuk ki a korongokat (egész addig ismételjük, amíg van leeső tészta, melyet újra összegyúrunk és kinyújtunk)
5. kenjük meg tojással a korongok tetejét és halmozzunk mindegyikre egy csipetnyi sajtot
6. süssük aranybarnára a tallérokat (20-25 perc) a 3. pontban írt hőfokon

Praktikák:
- a tetejét meg lehet szórni egész köménnyel is, a tésztába lehet tenni őrölt pirospaprikát, vagy sajt helyett főtt és tört krumplit is
- a képen látható sütemény teljes kiőrlésű tönkölylisztből készült

Napi útmutató: "Az a gazdag, aki tudja: mennyi az elég." Lao-Ce



péntek, február 04, 2011

Sajtgombócos zöldségleves

Rengeteget írtam már, hogy mennyire leves fun-ok vagyunk, sok-sok krém és más leves megtalálható már a receptek között.
Most egy olyan apró, de ínycsiklandó finomságot hoztam, amivel bármelyik levest fel lehet dobni. Igazából köretként is el tudom képzelni mártások, vagy szaftos húsok mellé...

A ZÖLDSÉGLEVES receptjét nem írom le újra, a korábban leírt receptből a brokkolit és a karalábét "cseréltem ki" 25 dkg gombára és egy fej zellerre.
Mert ugye mindig bátorítok mindenkit, hogy bátram cserélgesse az összetevőket (ahol ragaszkodni kell a recepthez, azt mindig jelzem :-)

SAJTGOMBÓC 24 db (egészségesebb összetevők)

10 dkg kemény sajt
5 dkg liszt (teljes kiőrlésű gabonából)
2 db tojás (bio, vagy szabadtartású)
1 evőkanál tejföl (csökkentett zsírtartalmú)
csipet szerecsendió -opcionális 1 evőkanál apróra vágott petrezselyem
tört bors
csipet só (himalája)

1. reszeljük le a sajtot és szeljük fel a petrezselymet
2. verjük fel a tojásokat, keverjük hozzá a tejfölt
3. keverjük a tojásokhoz a sajtot és fűszerezzük
4. fokozatosan adjuk hozzá a lisztet és keverjük csomómentesre
5. tegyük fel főni a kifőző vizet, addig tegyük hűtőbe összeállni a masszát
6. ha a kifőző víz lobogva forr, benedvesített kézzel formázzunk diónyi gombócokat és tegyük a vízbe (ragacsos a massza, így fontos a nedves kéz, gyors mozdulatokkal dolgozzunk, nem kell megijedni a laza masszától)
7. 10-12 perc alatt főzzük ki a gombócokat, majd csöpögtessük le

Praktikák:
- ha a leves teljes mennyiségét azonnal fogyasztjuk, akkor a levesben is ki lehet főzni a gombócokat (amikor forr), de, ha másnapra is eltesszük, akkor ajánlott külön tárolni őket, így jobban megőrzi a frissességét
- a leves jellegétől függően lehet bele tenni más, a levessel összhangban lévő fűszereket
- a képen látható gombócok teljes kiőrlésű tönköly lisztből készültek

Napi útmutató: "Nem az dönti el, mire viszed, hogy mikor kezded, hanem, hogy mikor hagyod abba." Richard Bach



csütörtök, február 03, 2011

Káposztás hajtóka

Hallomásból úgy tudom, hogy a nagymamám készített fenséges káposztás hajtókát. Sajnos erre nem emlékszem, azonban itt az ideje, hogy én is elkezdjem tökéletesíteni, de legalább tesztelni a saját készítésű csemegét...
Elsőre nem is lett rossz, az azonban biztos, hogy legközelebb még vékonyabbra nyújtom a tésztát és sokkal (sokkal!) több káposztát dinsztelek :-)

KÁPOSZTÁS HAJTÓKA 20 db (egészségesebb összetevők)

töltelék:
1,5 kg fehér fejes káposzta
1 evőkanál cukor (nád, vagy nyírfa)
só (himalája)
tört bors
1 evőkanál olivaolaj (extra szűz)
tészta:
30 dkg liszt (teljes kiőrlésű tönköly)
10 dkg tejföl (csökkentett zsírtartalmú)
15 dkg vaj (tisztított -ghí)
1/2 csomag sütőpor (bio, foszfátmentes)
csipet só (himalája)
1 db tojás (bio, vagy szabadtartású) - kenéshez

1. reszeljük le a káposztát, sózzuk és keverjük össze, majd tegyük félre 1/2 órára
2. nyomkodjuk ki a káposzta levét, majd az olajon pároljuk meg, közben fűszerezzük (cukor, bors)
3. a sütőport keverjük el a lisztben, morzsoljuk a vajat a liszthez és gyúrjuk össze a többi alapanyaggal (kivéve a tojás, az a kenéshez kell)
4. amíg a káposzta kihűl, a tésztát tegyük hűtőbe
5. ha kihűlt a töltelék, gyújtsuk be a sütőt 180 fokra (gázsütőnél 4-es fokozat), vajazzuk ki a tepsit és készítsük elő a tojást a kenéshez (üssük és verjük fel)
6. nyújtsuk ki a tésztát 2-3 mm-es téglalappá, amely kb. 20 cm széles
7. vágjuk hosszában félbe a téglalapot (2 db 10 cm széles csíkot kapunk)
8. felezzük meg a tölteléket és osszuk el egyenletes csíkban végig a tészták közepén
9. kenjük meg tojással mindkét tésztacsík egyik (hosszabb) oldalát, ez kerül hajtásnál alulra
10. hajtsuk rá a töltelékre a nem megkent oldalt, majd fordítsuk az egész csíkot még egyszer, rá a tojással megkent oldalra (mintha bejglit tekernénk fel)
11. kenjük meg mindkét csík tetejét tojással, majd szeljük fel négyzetekre (a hosszú oldalra merőlegesen)
12. az 5. pontban írt hőfokon süssük aranybarnára (25-30 perc)


Praktikák:
- bátran növelhető a káposzta mennyisége :-)
- a képen látható sütemény teljes kiőrlésű tönköly lisztből készült

Napi útmutató: "Nem számít, honnan indulsz, hanem az, hogy milyen döntéseket hozol arról, hogy hová akarsz végül eljutni." Keleti bölcsesség